Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Molnár Ambrus: Adatok a szeghalmi járás területének XVI. századi történetéhez

falu lakóinak névsorában találunk meg. A porták száma s ezzel együtt a termelő erő - a lakosság száma és a megművelt terület nagysága - egyenletes növekedését figyelhetjük meg 1560-ig. Ebben az évben a porták száma 368 (Ecseg, Kérsziget és Peterd portaszáma 1560-ban ismeretlen). Nagyharang lakói változatlanul adómentes, egytelkes nemesek. Kisharangon is nemesek laknak, de van 2 adózó porta is. Hét év alatt tehát 2o°/

0-os emelkedést mutat a portaszám és e mögött minden bizonnyal a termelőerők növekedését is hasonló arányban feltételezhetjük. 1560 után rendkívüli emelkedés tapasztalható. A portaszámok tovább növekednek. 1561-ben 501, 1562ben 527-re emelkedik, ami azt jelenti, hogy az egy évtizeddel előbbihez viszonyítva 93%-os, 1562-ben xo3%-os emelkedés tapasztalható. Tudjuk azonban, hogy ez az emelkedés nem egészen reális, hanem nagyrészt egy Földváry nevű adórovó túlbuzgóságának az eredménye, aki figyelmen kívül hagyva az addig gyakorolt szokásokat, igen szigorúan ítélte meg az adóképességet és a tűzkárosultakat, a szegényeket is megadóztatta. Mindenesetre a növekedés bizonyos mértékét azokon a területeken is tapasztaljuk, ahol nem a Földváry szigorúbb megítélése szerint történt az összeírás.

4 A portaszámok alapján előttünk álló népességi és gazdasági helyzetet kiegészíthetjük területünk Békés megyéhez tartozó részén azokkal az adatokkal, melyek a dézsmajegyzékben találhatók. Ezt az összehasonlítást 1560-1563 közötti időszakban végezhetjük el, Vésztő, Németi, Fás, Méhes, Mágor, Környe és Sima helységekre nézve. E két helységnek a portaszáma 1560-ban: 70, 1561-ben: 182, 1562-ben: 165 volt. Az 1562-ben kimutatott 182 portával szemben az ugyan ebben az évben felvett dézsmajegyzék szerint a hét helységben 158 családfőt találtak, de ezek közül 20-nak nem volt vetése, illetve termése, mert keresztyénpénzt fizetett. Tehát ha a zselléreket is számítjuk, akkor sem jön ki az 1:1 arány a portaszám és családfő szám között. Az összehasonlítás eredményeképpen több lakott portát találunk, mint ahány terméssel rendelkező jobbágycsaládról tudunk. Nyilvánvaló tehát, hogy nem lehet reális az a számítási mód, mely portánként 4 családot és családonként 5 főt tételez fel. Valamivel kedvezőbb az arány, ha az 1564. évi portális összeírás adatait hasonlítjuk össze a fenti 7 helységre nézve az 1563. évi dézsmajegyzék adataival. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy az 1564. esztendőben a porták száma csaknem minden helységben az előzőnek a felére csökkent. Ennek legfőbb oka abban van, hogy ekkor az összeírást már nem az erőszakos Földváry, hanem más adórovó végezte. A portaszámok csökkenésével szemben 1562-1564 között a dézsmajegyzékekben az adózó családfők száma jelentős emelkedést mutat. Ebből világos, hogy a portaszám csökkenést nem valami elemi csapás, vagy háborús pusztítás okozta, hanem az összeírási szempontok megváltozása, illetve az adóképesség más szempontok szerint való meghatározása. 1564-ben a porták száma 122 volt. Németi nem fizetett portális adót. Az 1563. évi dézsmajegyzék szerint az adózó családfők száma 239 fő. Az összehasonlítás alapján tehát 1563-1564-ben, az adózók számát felfele kerekítve 1 portára 2 adózó családfő esik. Simán és Környén 1564-ben összesen 26 portát írtak össze. 1563-ban a két helységben 71 családfő szolgáltatta be a tizedet. Hét évvel később, 1571-ben a török defter szerint a két faluban 42 ház után fizettek harácsot. A 8 éves időhatáron belül tehát 26 porta = 71 család, mely 42 házban lakik. Vagyis 1 portán 3,1 család élt és gazdálkodott, házanként pedig átlagban 1,7 család lakott. Az időszakunkban Békés megyéhez tartozó részen, Méhes, Fás, Mágor helysé401