Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - LÁTOGATÓBAN - Rácz Péter: "...az emberi magatartást a költőitől nem tudom szétválasztani." (Beszélgetés Kiss Anna költővel)

Kiss Anna hiszem, realista vagyok, mert úgy gondolom, hogy a realizmus tartalmasabb, mint ahogyan általában gondolják. - De a gyerekkora világához már csak egy nagyon vékony köldökzsinór fűzi. Már legalább ugyanannyi évet élt városon is, mint falun. - Persze, ezek az élmények laglább olyan fontosak, de még túlzottan közel vannak. Nekem idő kell ahhoz, hogy a dolgokat ne csak megéljem, de föl is tudjam dolgozni. - Tíznél több éve él Pesten . . . - Teljesen mindegy, nekem az egész egy káosz, ezt nem tudom megírni. Lassú vagyok, ahogy a hálót húzzák be. Van időm, nyugtom van. A kisvárosról néha már azt hiszem, hogy ismerem, tudok róla írni, ahol még oda-vissza ismer mindenki mindenkit. A nagyvároshoz egy még nagyobb város kellene, mondjuk Párizs. Korán kel. Rengeteg órát tart, barátokhoz megy, költőkhöz és nem költőkhöz. Van egy zenész ismerőse - ahogy beszél róla, látom, hogy hozzá hasonlóan nehéz sorsú, gyötrődő lány lehet -, akitől a zenéhez érteni tanul, és aki néhány versét megzenésítette. Nehéz sorsút mondtam az előbb. Ha igaz is, talán úgy, ha az ívet az apa és az ősök sorsától húzzuk. A teremtett egzisztenciának látható fele nem nagyon számít: az, hogy itt milyen körülmények között él. Ami létrehozta, az inkább: a nyughatatlanság, az energiák, a szellemi önállóság igénye, a tudatosság, ami a legártatlanabb meséin, a kifejezés hőfoka, ami a legszendébb versén is átsüt: Bor, kávé, cigaretta fogy. - Nyáron mit csinál? -Álmodom! Álmodom, rengeteget, mindig, mindent. -Mondjon el egy álmát! 385