Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - LÁTOGATÓBAN - Rácz Péter: "...az emberi magatartást a költőitől nem tudom szétválasztani." (Beszélgetés Kiss Anna költővel)

- Nemrég álmodtam. Hosszúkás szoba, én egy ágyban fekszem, mozdulatlanul, nyakig betakarva, két lábom és egy karom hiányzik. Az ágyon két barátom, költők, beszélgetünk. A szoba teljesen csupasz. Az ajtó a szabadba nyílik, kint csuda havas táj, vörös ég, minden mintha csak díszletként jelezve lenne. S akkor kinyílik az ajtó, és bejön egy farkas. Nyugodtan, mint aki tudja, mit akar. Lassan odamegy barátaimhoz, megnézi, megszagolja a lábukat. Aztán hozzámjön, és a fogai között annyit mond: Gyere ki a házból, beszélgessünk. Az a farkas nagyon jól tudta, hogy nem tudok kimenni. Órák óta beszélgetünk. Sokszor nem is tudom, hogy miről. Nézem Kiss Anna arcát, ami a beszélgetés alatt annyifélének tűnt fel. A legmeglepőbb mindig akkor volt, amikor az érzékien-intellektuális szemén át az alföldi parasztlány látása sütött át. Erős arccsontja, szív alakú arca van. Ha haja elől van, akkor nőiesebb, ha hátul, akkor menyecskésebb. Az egész arcot uralja a mandulavágású sötét szem. A kezéről az jut eszembe, hogy azt csinálja, amit kell. - Folyóiratokban elég rendszeresen lehet találkozni a verseivel. Készül ezekből újabb kötet? - Már kész is van. Vastag köteget szed le az asztalról. Ez lesz hát az új kötet. Van benne három egyfelvonásos dráma, meg versek vagy versszerű, költői írások. Felolvas egyet. Megjegyezni nem tudom, hogy miről szól, de ebben is, mint már jó néhányban a „fényesség fényességével" tündökölnek szentek és álszentek, bolondok és bolondították, ördögök és ördögűzők, próféták és szájtátva hallgatók. - Szinte vártam, hogy drámát is ír, mert írt eddig is, csak verseknek nevezte ezeket a formailag és tartalmilag is drámává gyúrt, alakított költeményeket. Öreg emberek beszédében magam is tapasztaltam a különböző személyekbe helyezkedés képességét, talán éppen az első személyű kifejezhetőség érdekében. Ez is a költői örökségből származik? - Igen, apámtól is, meg másoktól is hallottam így beszélni, mintha a mesélés közben nem tudnák, hogy mi lehet majd a vége, hanem játszanak ide-oda, s ezzel a dráma állandó jelenét hozzák létre az elbeszélés múltja helyett. - Mi jellemzi a költőt? -Az igazit az, ami az igazi politikust: nem hatalmat akar, hanem az ügyet szolgálni. - Kikkel tart kapcsolatot? - Nemcsak költők, festők, zenészek a barátaim, mások is. A költők közül azokkal tartok rokonságot, akikkel barátságot is tudok vagy tudnék tartani. A többiek teljesítményét tisztelem. És az emberi magatartást a költőitől nem tudom szétválasztani. - Mit szeret? - Sok muzsikát, bár mostanában már nem járok hangversenyre. Néztem a karmesterversenyt, szeretem Medveczkyt. Képpel és hanggal el vagyok jegyezve. Szeretem a németalföldieket, Carpacciot, Brueghelt, de lát itt a polcon más könyveket is: Shakespeare, mezőgazdasági, orvosi, népzenei könyveket. Persze, meg szeretnék utazni is, Párizst és Olaszországot látni. Valami nagyon késő éjszaka lehet. Mintha nem is csak időben, hanem térben is beszélgettem volna Kiss Annával. Ott a zuhogó esőben nem is emlékszem, hogy miről, csak az motoszkál bennem, hogy az embert és a verset - ezt a kettőt - elevennek tartja. 386