Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Zilahi Lajos: Egy paraszti szőlőhegy szervezete és működése a XIX. században

orosháziak. Ez időtől a kiadások nagy részét „a csöszi szolgálathoz" és a „csöszházhon", sörétre, szegre, lécre, vasalásra fizették ki a közös kasszából. Az áttelepítés után közös adakozással új csőszkunyhót építettek.

4

8 Állandó lakásra alkalmassá tették, így a kétszer, háromszor is újrafogadott csőszök folyamatosan kint laktak. A csőszház rendben tartása az 1876-os Rendszabályok kiadásától a csősz kötelessége lett, a vert falból épült, gerendázott, nádfedeles csőszház javítása mégis sok kiadással járt. A század végétől biztosították az épületet,'

19 1911-ben pedig a nádfedelet cseréptetővel váltották fel.

5

0 (A csőszház mindvégig közös tulajdon maradt.) A csőszök munkájával az uradalom és a gazdák, majd az áttelepítés után a gazdák, általában elégedettek voltak. A csősz munkája az volt, hogy a tolvajoktól, szabadon hagyott állatoktól, a madaraktól megvédje a szőlőt és a gyümölcsöt. A rendszabályokban megállapított pénzbírság miatt a tettenérés különös fontossággal bírt, a bírság ugyanis a hegy bevételét növelte, a szőlőhegy egyetlen közös bevételi forrása volt. Ez is indokolta, hogy az 1859, 60, 61-es évre mindkét földre külön csőszt fogadtak. A legtöbb bírságot az urasági gulyások és cselédek fizették, szinte csaknem minden esetben azért, mert a jószágokat a kertbe eresztették. A csősz a tettenérést jelentette a hegybírónak, aki a kivetett bírságot a számadáskönyvbe is bevezette. A kert védelméért tehát a hegybíró együtt dolgozott a csősszel. Két évből tudjuk, „hogy több hibák felhozása és bizonyítása után a Csöszi Szolgálati jából elmozdítatot vigképen" a csősz (1863; 1873). Helyettük gyorsan újat fogadtak, mert csőiz nélkül nem maradhatott a kert és a csőszház. Már rámutattunk arra, hogy a „Csöszi Szolgálati" a kert életének utolsó idejéig megmaradt. Az 1920-as évek elejétől azonban megbomlott a kert hagyományos élete. Gyorsan cserélődtek a gazdák, eladták a közös csőszházat, nem választottak bírót, nem fogadtak csőszt, a hegygazdaság jogi személy státusa megszűnt. A hegyládában talált, időrendben utolsó szerződés (1928. április 15.) a csőszház eladásáról készült. Erre az időre azonban már a kert eredeti funkcióját mindjobban elvesztette, megindult a betelepedés. HIVATKOZÁSOK, JEGYZETEK i.IMPLOM JÓZSEF, Olvasókönyv Békés megye történetéhez. 11/166-167. Békéscsaba, 1971. 2. HANZO LAJOS: A délalföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán. Az orosházi Szántó Kovács Múzeum Évkönyve. Orosháza, 1960/1-94. Szerk.: Nagy Gyula. 2/aMÁDY ZOLTÁN: Orosháza határának története. Orosháza története. II/7-24. Orosháza, 1965. Szerk.: Nagy Gyula. 3. KOSÁRY DOMOKOS, Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I/733. Bp-> I97INAGY IVÁN, Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. IX/771779. Pest, 1862. Valószínű, hogy ROSTI ellenzéki magatartásával kapcsolatos az is, hogy nevét maga is, a szerződéseket készítő ispánnal is következetesen i-vel íratja és írja. Egy helyen BARKÓCZY ROSTI Albertként említik, a vezetéknév azonban itt is i-vel szerepel, a fentiek ismeretében nem véletlenül. Rostiról tudjuk még, hogy kitűnő muzsikus és nagy zenekedvelő volt, Erkel Ferenc egyik Békés megyei patrónus^. (Ld. SCHERER FERENC, Erkel ^-Ferenc. Gyula, 1944. Gyulai Dolgozatok 5. sz.) 4. IMPLOM, i. m. 154, 368. 5. A hegyládában a Rosti-szőlőhegy (Gy.ökeresi Szőlőhegy, Gyökeresi Szőlőgazdaság) 23 különböző iratát őrizték meg az 1830-as alapítástól 1928-ig. A hegyláda iratainak 343