Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Zilahi Lajos: Egy paraszti szőlőhegy szervezete és működése a XIX. században

a contractusban foglaltak betartására. A megállapodást a szőlősgazdák a későbbi változások után is betartották, bár 1859 után az uradalomtól való függőség egyre csökkent.

1' A társas alapon történt vétel könnyítést jelentett a gazdáknak és garanciát az ispánnak az eladási árat kiegészítő dézsma, valamint az évi 24 krajcár behajtására. Tény azonban, hogy az uradalomnak biztosított garanciák mellett, Rosti már 1830-ban a pusztai bérlemények akkor szokásos rendjétől olyan eltérő lépést tett, ami az 1844-es örökváltsági szerződés irányába mutatott. Hogy Rosti a haszonbérbe adott földekért sem kért kibírhatatlanul magas árat az bizonyítja, hogy az orosházi kisemberek Rosti birtokának más részein is szerettek volna közvetlen bérlethez jutni.

1

8 A szőlőhegy kiparcellázása után két évvel Knoll György uradalmi ispán elkészítette a „Szőlős kertek Articulussait."

1

9 A pontokba szedett „Rendszabások" a szőlősgazdák kötelességeit tartalmazták és védték az uradalom érdekeit. Az articulusok nem korlátozták a gazdáknak mint örökös használóknak jogait, a kert rendjét, a gazdáktól elvárt magatartást rögzítették. A Rendszabások megsértőit ezüst pénzben fizetendő pénzbüntetéssel sújtotta az uradalom. Később a kert rendjét ugyanígy védték a tulajdonosok is: a számadáskönyvek tanulsága szerint a szőlősgazdák is büntették az uraság gulyását, amikor kárt tett a jószág a kertben stb. A Rendszabások alapján választották meg évenként a gazdák képviselőjét, a hegymestert (később hegybírót). A szőlőhegy végleges nagysága 1838-ban alakult ki. Egy 1838. április 20-án, Csabacsüdön keltezett szerződés Rosti pusztaszenttornyai birtokából újabb 40 kisholdat adott át újabb 14 orosházi lakosnak.

2

0 A vételár a nyolc évvel korábbi, holdankénti 20 pengő forintról 30-ra emelkedett. A contractus az előzővel azonos módon rendelkezik az átengedés feltételeiről, a dézsmáról stb., általában a szőlősgazdák kötelezettségeiről. A 87 holddá bővült szőlőhegyet 33 szőlősgazda bírta.* Egy későbbi, 1851-ből származó adókivetésből tudjuk, hogy abban az évben V2-4 hold nagyságú szőlő után adóztak a kert használói. (Kilenc családnév - különböző utónévvel - kétszer fordul elő az adókivetésben, ami arra mutat, hogy néhány családon belül ketten is tulajdonosok voltak a hegyben.) Az uradalmat 1838 után is az ispán képviselte a Rendszabások betartatásában, a tartozások megállapításakor, behajtásakor. Az ispán tartotta a kapcsolatot a szőlősgazdák képviselőjével. Az első években - a hegyláda iratainak tanúsága alapján - jól megvolt egymás mellett az uradalom és a szőlőhegy: a szerződés alapján ugyanis az első hét évben, tehát míg termőre fordult a szőlő, csak évi 24 krajcárt szedett az uradalom.

2

1 A normális viszonyokhoz az is hozzájárult, hogy a gazdák betartották a szerződés pontjait: betelepítették és művelték a 87 holdat, kialakították az utakat, körülárkolták a szőlőhegyet, megépítették a sajtoló házakat. (Ezek építésére vonatkozóan nem voltak kikötései az uradalomnak, az alapító okmány 1. bekezdése csak arra kötelezte a gazdákat, hogy az 1100 négyszögöl földből 100 négyszögöl „fent maradjon szüretelő helynek, vagy sajtoló háznak.") A présházak az első időben tanyául szolgáltak, hiszen a telepítés nem gyökeres vesszővel történt, ezért rendeltetésszerű használatukra évekig nem kerülhetett sor. A présház építésére fenntartott 100 négyszögöl földön gyümölcs* Ezúton is köszönöm id. BALLÓ LAJOSnak, hogy a hegyládában lévő iratokat rendelkezésemre bocsátotta. 335