Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)
1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Zilahi Lajos: Egy paraszti szőlőhegy szervezete és működése a XIX. században
fák telepítését és vetemények termesztését engedélyezte az uraság. Az első években kihasználatlan présházak - legalábbis nyári időben - a faluból a szőlőhegybe való kiköltözés lehetőségét kínálták a gazdáknak. 2 2 A szőlőművelés, a gyümölcsösök, vetemények gondozása, a kertet körülvevő egy öl szélességű árok karbantartása stb. hamarosan tavasztól őszig munkát adott az embereknek. Több adat utal arra, hogy nyáron már az első években is kiköltöztek a gazdák a szőlőhegybe. Az uradalom mellé települt szőlőhegy benépesedését egy idő után nem nézte jó szemmel az uradalom. Ennek az volt az oka, hogy a szőlőhegybe az uradalmon keresztül lehetett eljutni, ez pedig egy idő után zavarta az uradalom rendjét és biztonságát. E mellett a 40-es évek második felében az orosháziak több fórumon követelték, hogy az utak javítása a majorsági földeken ne közmunkában történjen, az uradalom gondoskodjék róla. 2 3 A követelés már az Eötvös-uradalom idejére esik. A helyzet 1848 után sem változott jelentősen. A volt úrbéres földek zöme Orosházán is a parasztok kezére került. A szőlősgazdák kötelezettségei nem változtak, mert a szőlőhegyhez fűződő úri jogok (regáléjog) megmaradtak. Egy dolog mégis szembetűnő: a század közepére a szőlősgazdák között is megtörtént a differenciálódás: félholdas, 1-2-3-4 holdas birtoktestek jelzik ezt a szőlőhegy változatlan nagysága mellett. A többség azonban a fél- és egyholdas szegényparaszt maradt. Földtelen kisember, akinek nagy szüksége lett volna a pusztabeli szántó és legelő bérlésére. Az uradalom a felesleg szántót nagybérlőknek adta ki, akik viszont évről évre emelkedő saját haszon megkövetelése mellett engedték volna át. Egy hely- és évszám nélküli, Eötvösnek címzett beadványban panaszolták, hogy ,,a mit eddigelé 3-4 pengőn válthattunk meg, most 6 pengőn kívánják a jó Urak tőlünk kizsarnokolni és pedig úgy hogy egyszerre két évi földbért lefizessünk." Vállalták, hogy a 43 000 forintot érő szenttornyai szőlőjüket és más vagyonukat is lekötnék caucióképp, ha pusztát közvetlenül nekik, kevesebb haszonbérért átengedné. (Rosti már nem élt, mert a beadvány bevezetésében a „néhai boldog emlékű Rosty Albert Uraságot" emlegetik.) A hegyláda irataiban nincs adat, sem utalás Eötvös válaszára. A szőlőhegy 1859-ben került mai, végleges helyére. A csere okaira az uradalom oldaláról fentebb utaltunk. Az eredmény pedig az lett, hogy egy 1859. május i-i, Orosházán kelt csereszerződéssel az „öregszőlőbeli" 87 kisholdat közös megegyezéssel az uradalom másik tagjába helyezték át. 2' 1 (A csereszerződést br. Eötvös Józsefné meghatalmazásával Foltényi Ignác készítette.) A szőlő a csere útján Eötvösné szenttornyai pusztájának Orosháza felé eső részére került: keletről a pesti országút, nyugatról a báróné pusztájának része, délről az orosházi határ, északról szintén a báróné pusztájának része határolta. Az áttelepítéssel az orosháziak az első időben nem jártak rosszul: az új földterület mellett a régi szőlőföldet is díjtalanul használhatták még 3 évig, 1862. január i-ig. Mivel a szőlő után a kilenced dézsma 1859-ben megszűnt, csak a szilvások (a száz négyszögölre telepített gyümölcsös) után járó díjat kellett fizetniük. A csereszerződésben megállapodtak abban, hogy 1862. január i-ig mit kötelesek megcsinálni a gazdák az „öreg szőlőben". A földet szántható állapotban kérte vissza az uradalom: ki kellett szedni a tőkéket, az épületek anyagát el kellett hordani, a földet el kellett egyengetni az eladás előtt. Ezek a munkák ás a cserével kapcsolatos költségek a szőlősgazdákat terhelték. 2 5 336
