Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Zilahi Lajos: Egy paraszti szőlőhegy szervezete és működése a XIX. században

Progresszív elhatározásai miatt volt jobbágyai és falubeli szegények sokáig emlegették Rosti Albert rajtuk „szelíden atyáskodó kezeit", hogy „az ő birtok beli Sz.Tornyai pusztarésze az orosházi nagy számú földetlen lakosság részére valóban életes tárház volt." A pusztaszenttornyai Rosti-birtok nagyobbik része Rosti Ágnes házassága nyomán, az 1840-es évek elejétől Eötvös-birtok lett. Eötvöst közéleti érdeklődése, politikai munkája azonban Pesthez kötötte. E mellett is gyakran lejárt pusztaszenttornyai birtokára. A pusztai és majorbeli munkákat ispán irányította, ugyancsak az ispán tartotta nyilván az uradalomnak járó különböző tartozásokat. A szőlőhegy 1859. évi áttelepítése után a gazdák egyre jobban függetlenítették magukat az uradalomtól: ezért a családról is egyre kevesebb említés van az ezt követő időben. A 87 hold ,,örökös bírás és használlás alá" adása A pusztaszenttornyai allodiális Rosti-birtokon a múlt század első harmadában majorsági föld és legelő volt. A pusztát orosháziaknak és tótkomlósiaknak adta bérbe Rosti, a majorsági részekre azonban nagyobb gondja volt. A szenttornyai puszta középső részén feküdt a Rosti-, a század derekától Eötvös-birtok.

1

3 A birtoktestet a szentesi (aradi) út ketté osztotta. Több adat mutat arra, hogy ez zavarta az uradalom gazdálkodását és nyugalmát, ezért valószínű, hogy a Szőlőhegy 1859-es áttelepítése a birtokrendezést is szolgálta. Az 1830-as évek elején az uradalmat Knoll György ispán irányította. A birtokon folyt uradalmi gazdálkodásról nem sokat tudunk,

1

4 ismerjük azonban, hogy a birtok egy-egy tagját Rosti legelőnek vagy szántónak bérbe adta. Valószínű, hogy az átengedést Rosti részéről is a középnemesi birtokokat sújtó tőke- és hitelhiány is ösztönözte. A szőlőtelepítésre kiparcellázott föld nem bérleményként került az orosháziak kezébe. Az 1830. április i-i, orosházi keltezésű szerződés szerint ugyanis Rosti szenttornyai pusztáján, a nemrégiben telepített szőlője körül 47 holdat („1100 ölekből állókat") 19 orosházi gazdának további telepítés végett átengedett. Az orosházi lakosok 20 pengő forintokat fizettek minden kishold után az „örökös bírás és használlás" fejében.

1

3 Az alapító okmány 13 bekezdésben taglalja az átengedés-átváltás feltételeit. Az adás-vétel szempontjából a io. és 11. bekezdésben foglaltaknak volt jelentősége. A 10. pontban megígérte az uraság, „hogy az el betsüllés jussával - melynek úgy is csak törvényesen, minden investitionak megtéríttetése mellett lehet helye" csak abban az esetben él, ha a szőlősgazda kertjét rosszul művelné vagy elpusztulni hagyná. Ez esetben sem magának tartotta volna meg a szőlőt, hanem átengedte volna egy másik, szorgalmasabb gazdának. A ti. bekezdés a telepített szőlő eladásának feltételeit szabályozta. A szőlősgazda - a szerződés szerint - szőlőjének eladása esetén köteles volt értesíteni az uraságot, a föld árának fél százalékát pedig be kellett fizetnie az uradalmi kaszszába. Az eladásra szánt szőlőt a gazda először a szomszédjának volt köteles felajánlani. Tudjuk, hogy a szőlő termőre fordulása után hamarosan megkezdődött a kertek adás-vétele.

1

(' Az adás-vételi feltételek akkor megfeleltek a jobbágykötöttségben élő orosháziak érdekeinek, ezért a szőlőtulajdonosok kötelezték magukat és jogutódaikat 334