Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Rindó József: A kondorosi csárda

A híres nagykémény alulnézetből. Megtévesztő falai mögött búvóhelyet találtak a betyárok A közelmúltban az országos KISZ-iskola hallgatói és tanárai látogattak me­gyénkbe Budapestről. Egyik estjüket a csárdában töltötték. A pinceborozóban volt a vacsora. Szürkebaráttal öblítették a bőséges, ízletes csárdai-betyárbicskást. Emelkedett volt már a hangulat, mikor a híres épület alaposabb megismerésére került sor. Megcsodálták a vendégek a rejtélyes kéményt, kamrájával és zegzu­gos útvesztőivel. - A padlásmúzeumban voltunk, mikor a dolog történt. - Egy­szer csak három betyár tűnt elő a padlás mélyéből gatyában, lajbiban, pásztor­kalapban, - kurjongatva és karikásaikkal nagyokat csördítve. Volt nagy riada­lom, visítás, sikongás különösen a lányok körében. Mire a vendégek észbekaptak, akkorra a betyárok már egy-egy lánnyal a karjukban a padlás sötétjében el is tűntek. - Ezúttal a kondorosi KISZ-szervezet fiataljai gondolták ki a leányrab­lást romantikus meglepetésnek a hajdani históriák halvány másolataként. Híres zeneszerzőnknek, Erkel Ferencnek is érdekes esete fűződik a csárdához. Gyuláról Pestre utaztában a vendégfogadóban szállt meg. Lefekvése előtt az egyik sarokasztalnál fogyasztotta vacsoráját. A puszták szabad fiai is éppen az ivóban tartózkodtak. Mikor megtudták, hogy zenész ember az úrféle idegen, a mulatozó, duhajkodó pusztai legények a kocsiról az ivóba cipelték a művész féltveőrzött zongoráját. Erkelnek játszani kellett, a vigalom egész hajnalig tar­tott. Kárpótlásul az éjszakáért Rózsa Sándor három betyárt rendelt lovagias test­őrként Erkel fogatához kísérőül egészen Szolnokig, nehogy valami baja essék út­322

Next

/
Thumbnails
Contents