Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Rindó József: A kondorosi csárda

Kéményrészlet a padlástérben, lejárati csúszdával közben annak az aranykezű zenésznek, aki olyan jó talpalávalókat tudott játszani. (Ezt a mondát több helyen is ismerik. A gyulai gimnazisták és az egyik orosházi ált. iskola szakkörösei is feldolgozták.) Sokan egészen bizonyosan állítják, hogy nagy költőnk, Petőfi Sándor is megfordult a csárdánkban, - nem is egyszer. 1953-ban Gunda Irén 8. osztályos tanuló így hallotta ezt a történetet osztálytársától, Dauda Lenkétől: Dédapámé volt akkor a csárda, mikor Petőfi Sándor többször is megszállt a fogadóban. István öccsét jött látogatni a közeli csákói uradalomba. Petőfi István, akiről a vers is szól, az uradalomnak volt a gazdatisztje. Egyszer még verset is írt nagy költőnk a csárda falára, ezt még nagyapám is látta, - de később bemeszelték. Mi az igazság? Előfordulhatott, hogy járt Petőfi Sándor a csárdában. De abból a célból, hogy öccsét látogassa meg, aligha. Petőfi István a szabadságharc elbukása után került a csákói uradalomba jószágigazgatónak. Sajnos, nagy költőnk ekkor már nem élt. Betyármondák Régebben igen gazdagon éltek a betyáremlékek. A téli esték összejöveteleid tollfosztókban, fonókban, kukoricafosztáskor, disznótorokban kifogyhatatlanok voltak a visszaemlékezések. Az általános iskolában 20 éve működő honismereti szakkör igen sokat lejegyzett közülük: 329-