Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Rindó József: A kondorosi csárda

Erősítik a képzeletet beomlott útszakaszok, megsüllyedt épületek, sőt olyasmiről is tudnak az idősebbek, mikor disznó alatt szakadt be a föld, és eltűnt az állat az üregben. Mások pedig arról regélnek, hogy olyan titokzatosan kong a föld, nyilván arra húzódik az alagút. Gyakran az adatközlők maguk is elbizonytalankodnak, ők is szeretnék tudni, hogy mi lehet az igaz. Litauszki Tibor 8. osztályos tanuló 1953-ban gyűjtötte a Bakulya-sori öregektől (nevüket nem jegyezte fel): Az alagút erre vezet a tanyasor alatt. Ha megdöngetjük a földet, üreges a dongása. Sok helyen már beomlott, ott már nem dong, - elkorhadtak a fatámaszok. A szélmalomnál volt a kijárat. De az is lehet, hogy azért üreges a föld, mert Attilát temették ide, - de az is meglehet, hogy az a menekülő török főúr ásta el itt a kincseit, aki nem érkezett vagyonát elmenekíteni a felszabadítók elől. Az alagutak feltárása mindig élénken foglalkoztatta az embereket. Főleg a fiatalokat fűti a vágy, hogy megtudják, mi van a pince falai mögött. A csárda régebbi alkalmazottjai közül Hanyecz Máté csárdai udvarostól hallottam 1963ban, hogy szovjet katonákkal megkísérelték a behatolást az alagútba 1945-ben. így mesélte a történetet: Kibontottuk a pince végét, zseblámpákkal világítottunk, de csak néhány méterre jutottunk, mert a nyirkos sötétségben olyan fojtó gáz áramlott a föld alatt, hogy azonnal vissza kellett fordulnunk. A szovjet harcosok elhatározták, hogy gázálarcot hoznak, és úgy próbáljuk felderíteni a rejtélyt. Közben azonban kötelességük tovább, másfelé szólította őket, - nem tértek többé vissza a csárdába. A vidék földrajzi adottsága, no meg a kor, melyben a csárdák világa kialakult, ellene szólnak a földalatti alagutaknak. Igaz viszont, hogy a csárdákban, így Kondoroson is volt a pincéből a szabadba (nádasokba) vezető alagútszerű kijárat, és olyan elmés építmények, melyek segítségével a kéményben több betyár elrejtőzhetett, vagy onnan a pincébe juthatott.

9 Néhány csárdai történet Létezése óta sok érdekesség színhelye volt a híres vendégfogadó. A hajdani vérfagyasztó históriákat később szelídebb meglepetések váltották fel. A századforduló tájékán a romantikára éhes, a betyáremlékek után kutató vendégeknek Rózsa Sándor különleges dudáját mutatták az ivó csaposai. A duda különlegessége pedig az volt, hogyha a hangjára is kíváncsi volt a gyanútlan idegen, és belefújt, egy csomó lisztet, vagy kormot fújt belőle magára. Nem olyan régen koccintani is lehetett Rozsa Sándorral. Csak fel kellett botorkálni a padlásra, és bebújni a kéménykamrába. A betyárok híres vezére, Rózsa Sándor többször is rejtőzködött itt a zsandárok elől. Néha napokon át etették, itatták a csárda gazdái a kémény különleges vendégeit. „Eredeti" pintesüveg maradványok, pohár és edénytörmelékek mindig találhatók voltak a búvóhelyen. így aztán akinek kedve volt, eredeti helyen, eredeti ereklyékkel koccinthatott. - A vendéglátásnak ez a módja azért mehetett ki a divatból, mert a nagyforgalmú csárdában nem tört cl annyi pohár, amennyivel az „ereklye" gyűjtők növekvő táborának igényeit ki tudták volna elégíteni. (Bohus István 72 éves helyi bádogos kisiparos közlése nyomán 1956-ban.) 321-