Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - G. Vass István: A békéscsabai múzeum háromnegyed évszázada

A békéscsabai múzeum háromnegyed évszázada (Rövid áttekintés) G. VASS ISTVÁN Első vidéki múzeumaink - néhány folytatás nélküli kísérlettől eltekintve - az 1850-es években jöttek létre (győri), majd a kiegyezést követő években egyre nagyobb számban alakultak múzeumok (Sopron, Gyula, Nagyvárad stb.). Ezután 1-2 évtizedes szünet következett, majd a millenium hatására a századforduló idején ismét megélénkült a múzeumalapító kedv. Ennek a második nagy múzeumalapítási hullámnak egyik terméke a békéscsabai múzeum, mely lényegében a szombathelyivel, a szekszárdival, a kecskemétivel keletkezett egyidőben, s néhány évvel megelőzte a debreceni, a kaposvári és más, ma már jelentős múzeumok létrejöttét.

1 Azt szokták mondani, hogy vidéki múzeumaink a nemzeti szellemtől fűtött lokálpatriotizmus termékei.

2 A különböző városokban, megyékben létrejött közművelődési, régészeti, történelmi egyesületek felismerték a helytörténeti kutatásnak a nemzeti öntudat ébren tartásában játszott szerepét, s a múzeumban a történeti-kultúrtörténeti ismeretek terjesztésének, népszerűsítésének hathatós formáját találták meg. A fenti megfogalmazás lényegében magában foglalja, de azért nem árt külön is kimondani, hogy e művelődési - vagy ha úgy tetszik aktuálpolitikai - célkitűzés mellett a múzeumalapítás mögött az a felismerés munkált, hogy a tárgyak éppúgy mint a legjobb irat vagy könyv - vallanak a saját korukról, tehát, hogy a tárgyakat, mint a társadalom, illetve a természet történetének forrásait kötelességünk összegyűjteni és megőrizni. A múzeum ezen elsődleges - gyűjtő és megőrző - funkciójának felismerése és kiemelése világosan kitűnik a Békéscsabai Múzeumegyesülés alapszabályaiból is, amely első két pontjában a következőket mondja: Az Egyesület céljai: „ . . . felkutatni és összegyűjteni a város, esetleg a vármegye egész területén található régészeti, történeti, természeti és néprajzi emlékeket . . . megőrizni a népéletre vonatkozó jellegzetes tárgyakat, művelődési eszközöket, könyveket és kéziratokat, művészi és ipari tárgyakat . . ."

3 A tárgyaknak mint pótolhatatlan és mással nem helyettesíthető forrásoknak a felismerését két tényező segítette: egyrészt az, hogy az emberi érdeklődés olyan korok kultúrája felé fordult, melyekről írásos források egyáltalán nem vagy csak nagyon kevés számban álltak rendelkezésre, s amelyek feltárását a régészet a tárgyak vallatásával egyre eredményesebben végezte el; de közrejátszott a mindennapi életnek a kapitalizmus körülményei között felgyorsult átalakulása is, 303-