Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - SZEMLE

foglaltan bemutatott állattartási és te­nyésztési módok és típusok fejlett, gazdag állatismeretet magáénak tudó paraszti ta­pasztalatokról tanúskodnak. Különösen értékes a haszonvételekét számba vevő gyűjtés. A néprajzi szakirodalom ezekre eddig kevésbé figyelt, mint az állatok nevelésére és a pásztorok életmódjára. Ez a két tanulmány minden érdeklődő és vállalkozó szellemű etnográfust meggyőz­het arról, hogy ma is van mit és érdemes is néprajzi gyűjtést végezni Vésztőn. A múltbeli kutatás e téren sem volt kegyes a községhez. A tiszteletes, tudós Kis Bá­lint, az akadémia első tagjainak egyike, sok könyv és tanulmány szerzője sem szülőhelye, Vésztő, hanem Szentes nép­életének megíró ja lett. Azért csak ne panaszkodjunk, hiszen Bartók Béla Vésztőn lejegyzett dalai bekerültek az iskoláskönyvekbe, s a dal­lamok a műzenei feldolgozás szárnyán a nagyvilág sok-sok hanversenyére eljutot­tak. Ilyen magaslatokig ugyan nem ért, de a magyar irodalomba örökre beleírta Vésztőt és népét az első kötetét itt for­máló Sinka István. A „Vésztő története" a Sárrét múltja és jelene sokoldalú és korszerű feltárá­sában az első jelentős esemény. Az elsőség nem mulandó. Vannak még más erényei is a kötetnek, melyek a Sárrét szűkebb határából kiemelve még értékesebbé te­szik szemünkben. Hagyományaink szám­bavétele során hajlamosak vagyunk a fegyveres és forradalmi küzdelmeket egyoldalúan előnyben részesíteni, mintha csupán ebből vagy főleg ebből állna a történelmünk. Pedig a mindennapok, a háborús és békés idők hétköznapjai nem kevésbé voltak a hősi helytállás színterei, mint a csatamezők. Nem mindeij falunak, városnak juttatott a történelem véres na­pokat, s nem mindegyiknek gyászos em­lékeket sem. Ezrével vannak olyan faluk, amelyek névtelenek a nemzeti történe­bad a tudomány törvényei szerint ilyet lemben. Ilyen Vésztő is. Ha lehet és sza­mondani: tipikus - s ne vegye senki le­kezelő minősítésnek, mert nem annak szánom - átlag magyar alföldi település. A nép fennmaradását, folytonosságát a legveszedelmesebb időkben éppen ezek a falvak biztosították. Szabó Pál egyik tör­ténelmi regénye, amely a közeli Zsákán játszódik a XVI. század végén, tömören összefoglalja Vésztő történetét is címé­ben: Ahogy lehet. Két ízben nemcsak tűrés és történelem alá szorított vegetálás volt itt, hanem or­szágra szóló lázadás is: Ez a táj az utol­só nagy pogánylázadás fészke. A „Vata nevet kedvelő" Csolt-nemzetség végül is új hitre térve ide, a Mágori halomra épí­tette föl behódolásának jelképét, pom­pás családi monostorát. Engedjenek meg egy kis játékot, egy kis találgatást: Va­jon nem a névmágia törvénye szerint kap­ta a dühödt nemzetségfő szállásterülete a Békés nevet? Hogy soha többé ne lá­zadjon. A varázslat sokára tört meg. Kü­lönös, hogy ez az újabb nagy lázadás majdnem ezer esztendő után éppen akkor következett be, amikor újabb hatalmas sorsforduló küszöbén álltunk. Míg azon­ban Vata és fiai az elmúló társadalmat akarták visszahozni, 1944 februárjában a vésztői földmunkások és az országból ide sereglők egy új kor, a haladás mellé áll­tak, a felszabadulás közeli eljövetelét je­lezték. * * * Dankó Imre és Kósa László összegző és a tudományág egésze felől közelítő bevezetője, ill. hozzászólása után az egyes részfejezetek értékelésével foglalkozó, tu­dományos elemzések következtek. Dr. Módy György, a Déri Múzeum tudomá­nyos főmunkatársa, a T. Juhász Irén ál­tal írt régészeti, továbbá a T. Juhász Irén és Kristó Gyula közös munkájaként meg­jelent középkori fejezetekről szólt pél­dás alapossággal. A honfoglalásig ter­jedő rész igényességét elismerve kiemelte, hogy a szerzőnő sikeresen építette be a szórványleleteket a rendszeres feltárásba. 265

Next

/
Thumbnails
Contents