Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - SZEMLE

foglaltan bemutatott állattartási és tenyésztési módok és típusok fejlett, gazdag állatismeretet magáénak tudó paraszti tapasztalatokról tanúskodnak. Különösen értékes a haszonvételekét számba vevő gyűjtés. A néprajzi szakirodalom ezekre eddig kevésbé figyelt, mint az állatok nevelésére és a pásztorok életmódjára. Ez a két tanulmány minden érdeklődő és vállalkozó szellemű etnográfust meggyőzhet arról, hogy ma is van mit és érdemes is néprajzi gyűjtést végezni Vésztőn. A múltbeli kutatás e téren sem volt kegyes a községhez. A tiszteletes, tudós Kis Bálint, az akadémia első tagjainak egyike, sok könyv és tanulmány szerzője sem szülőhelye, Vésztő, hanem Szentes népéletének megíró ja lett. Azért csak ne panaszkodjunk, hiszen Bartók Béla Vésztőn lejegyzett dalai bekerültek az iskoláskönyvekbe, s a dallamok a műzenei feldolgozás szárnyán a nagyvilág sok-sok hanversenyére eljutottak. Ilyen magaslatokig ugyan nem ért, de a magyar irodalomba örökre beleírta Vésztőt és népét az első kötetét itt formáló Sinka István. A „Vésztő története" a Sárrét múltja és jelene sokoldalú és korszerű feltárásában az első jelentős esemény. Az elsőség nem mulandó. Vannak még más erényei is a kötetnek, melyek a Sárrét szűkebb határából kiemelve még értékesebbé teszik szemünkben. Hagyományaink számbavétele során hajlamosak vagyunk a fegyveres és forradalmi küzdelmeket egyoldalúan előnyben részesíteni, mintha csupán ebből vagy főleg ebből állna a történelmünk. Pedig a mindennapok, a háborús és békés idők hétköznapjai nem kevésbé voltak a hősi helytállás színterei, mint a csatamezők. Nem mindeij falunak, városnak juttatott a történelem véres napokat, s nem mindegyiknek gyászos emlékeket sem. Ezrével vannak olyan faluk, amelyek névtelenek a nemzeti történebad a tudomány törvényei szerint ilyet lemben. Ilyen Vésztő is. Ha lehet és szamondani: tipikus - s ne vegye senki lekezelő minősítésnek, mert nem annak szánom - átlag magyar alföldi település. A nép fennmaradását, folytonosságát a legveszedelmesebb időkben éppen ezek a falvak biztosították. Szabó Pál egyik történelmi regénye, amely a közeli Zsákán játszódik a XVI. század végén, tömören összefoglalja Vésztő történetét is címében: Ahogy lehet. Két ízben nemcsak tűrés és történelem alá szorított vegetálás volt itt, hanem országra szóló lázadás is: Ez a táj az utolsó nagy pogánylázadás fészke. A „Vata nevet kedvelő" Csolt-nemzetség végül is új hitre térve ide, a Mágori halomra építette föl behódolásának jelképét, pompás családi monostorát. Engedjenek meg egy kis játékot, egy kis találgatást: Vajon nem a névmágia törvénye szerint kapta a dühödt nemzetségfő szállásterülete a Békés nevet? Hogy soha többé ne lázadjon. A varázslat sokára tört meg. Különös, hogy ez az újabb nagy lázadás majdnem ezer esztendő után éppen akkor következett be, amikor újabb hatalmas sorsforduló küszöbén álltunk. Míg azonban Vata és fiai az elmúló társadalmat akarták visszahozni, 1944 februárjában a vésztői földmunkások és az országból ide sereglők egy új kor, a haladás mellé álltak, a felszabadulás közeli eljövetelét jelezték. * * * Dankó Imre és Kósa László összegző és a tudományág egésze felől közelítő bevezetője, ill. hozzászólása után az egyes részfejezetek értékelésével foglalkozó, tudományos elemzések következtek. Dr. Módy György, a Déri Múzeum tudományos főmunkatársa, a T. Juhász Irén által írt régészeti, továbbá a T. Juhász Irén és Kristó Gyula közös munkájaként megjelent középkori fejezetekről szólt példás alapossággal. A honfoglalásig terjedő rész igényességét elismerve kiemelte, hogy a szerzőnő sikeresen építette be a szórványleleteket a rendszeres feltárásba. 265