Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - SZEMLE

tulajdonítok a Békés megyei helytörténetírás hagyományainak Vésztő esetében is, mint azt hinnénk. Mogyoróssy János, Karácsonyi János és Scheter Ferenc kiváló tudományos közszellemet, az igényesség légkörét teremtették meg munkáikkal. Erős volt mindig is a megyebeli kutatásban a gazdasági és társadalmi szempontok érvényrejuttatása. Ez leginkább Hanzó Lajos életművében mutatkozott meg. Élenjár a Békés megyei feltáró munka az életmód megismerésében és megmutatásában is, segítségül híva a legkülönbözőbb történeti tudományágakat: Banner János a régészetet, Implom József a művelődéstörténetet, az orosházi és a mezőberényi monográfia s részben a vésztői is - a néprajzot. A gazdag hagyományok, az értékes eredmények elismerése sem feledtethet ugyanakkor néhány negatív jelenséget. Már régebben kialakult és mindmáig hat a megyében egy sematikus szemlélet, amely többek között a középkor elhanyagolásában mutatkozik meg. Ismereteinket tekintve lényegében megmaradtunk Karácsonyi kutatásainál és csodálkozva nézzük, hogy például Györffy György mi minden újat, mi mindent más megvilágításba hozót adott Békés megyére vonatkozóan is történeti földrajzában. Hasonlóan, főleg csak szólamokban tudunk beszélni a XVI. és XVII. század helyi történetéről. Itt ugyanúgy hiányzik az újabb helyi kutatás, mint a középkornál. A XVI-XVII. század minden keservét, baját, későbbi történetünk minden hibáját a török nyakába varrjuk. Egyoldalúság, hogy a Habsburgok oldaláról, az ellenreformáció érdekeinek megfelelően azt állítjuk: területünk teljesen elpusztult a török alatt. Tagadjuk a kontinuitást, holott senki eleddig aprólékosan, korábban figyelemre sem méltatott iratok, kimutatások, demográfiai felmérések alapján nem vizsgálta meg ezt a kort. Minden kritika nélkül átvettük és terjesztettük a megyénk elpusztulásáról szóló hagyományt. Anélkül, hogy a kérdésbe szakmailag bele kívánnék szólni, megjegyzem, a szomszédos Körösladányra nézve ismerek egy XVIII. század eleji feljegyzést, amely Vésztőre nézve is beszédes adalék és amely így szól: „Elmúlván a hadak járása az elmúlt 1701 esztendőben több családok visszatértünk Ladanba, ahol is csak a csavargók, a magokat nádon-éren megvonok, semmivel sem bírók maradtanak, akiktől nem volt mit venni se töröknek, se németnek. Ezek élték a helységet, ami bizon eléggé megsinlette a nyomorúságos esztendőköt. A földek majd mind elgazosodtak, náddá lett a közel is. A vizek meg elposványosodtak, hogy veszélytelen menni se lehet rajtok." A kontinuitás tagadása talán a telepítések szükségességét volt hivatva igazolni. A telepítések vonatkozásában is van egy' helytelen hagyományunk a helytörténeti irodalomban. Űgy tudjuk, hogy csak idegen telepesek voltak, magyarok nem. Holott voltak, bár kiderítendő, mennyiben telepesek és mennyiben visszavándorlók. Az új telepes lakosság kapcsán erősebb vizsgálatot kívánnak azok a folyamatok, hogyan illeszkedtek be az új környezetbe, hogyan alakult át gazdálkodásuk, hogyan jelentkeztek az interetnikus kapcsolatok. A megvitatandó kötet tényleges monográfiának indul, amikor a helység természeti földrajzát, flóráját, faunáját is adja. A történeti fejezetekben érdekes periodizációt érvényesít, bár erősen aránytalan, hogy a XVIII. század előtti többezer évet mindössze két rövid fejezet tárgyalja. Ennek tágabb értelmű okáról fentebb szóltunk már. A művelődéstörténeti fejezetek szervesen egészítik ki a szigorúan vett történeti fejezeteket. Nagyon helyes volt az embertani fejezet beiktatása. A kötetben helye lett volna egy történeti demográfiai és egy egészségügytörténeti, akár a népi gyógyászatra is kitérő tanulmány263