Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - SZEMLE

Vésztő története Szerkesztette: Szabó Ferenc. A szerkesztésben közreműködött: Leiner Gyula. Vésztő, 1973. J47 old. + 7z old. képmelléklet. Vésztő Nagyközség Tanácsának kiadása. DANKÓ IMRE - KÓSA LÁSZLÓ 1974. június 5-én a vésztői tanácsházán került sor az év februárjában megjelent községtörténeti munka szakmai vitájára, a nagyközségi tanács és a Hazafias Népfront Megyei Bizottsága Helytörténeti-Honismereti Bizottságának rendezésében. A szép számban összejött megyén kívüli és megyebeli kutatókat, honismereti munkásokat, továbbá a kötet szerzőit Komáromi Gábor tanácselnök köszöntötte, a szocialista hagyományápolás jelentős helyi állomásának nevezve a tanácskozást. Közölte, hogy a könyv iránti érdeklődés igen erős, az elkészült példányszám több mint nyolcvan százalékát megvásárolta a lakosság és a különböző tudományos intézetek, könyvtárak. Ezt követően hangzott el dr. Dankó Imre kandidátusnak, a debreceni Déri Múzeum és a Hajdú-Bihar megyei Múzeumok igazgatójának igen tartalmas, elemző vitaindítója, majd dr. Kosa Lászlónak, az MTA Néprajzi Kutató Csoportja tudományos munkatársának értékes hozzászólása. Írásban rögzített mondanivalójuk legfontosabb részleteit emeljük ki az alábbiakban. * * * Szükségesek az ilyen összejövetelek mondotta Dankó Imre -, „egyrészt önigazolásul, hogy mások, egy tanácskozó szakértői közösség véleménye alapján tudjuk, hogy hasznos, már a jelenben is hatékony, de méginkább a jövőben kiteljesedő munkát végeztünk, végeztettünk, másrészt, hogy mindannyian - kutatókírók és olvasók egyaránt - tudomásul vegyük: nincsenek lezárt problémák, nincsenek véglegesen megoldott kérdések, és a legszebb, a legjelentősebb eredmények mellett is marad hátra hiány, kívánnivaló, amelyeket éppen az eredmények keltenek fel. Minden helytörténeti össszefoglalásnak, így a vésztőinek is, éppen az a jelentősége, hogy a megfogható mát, jelen tudásunk, ismereteink szintjét, mai szempontjaink és módszereink eredményességét dokumentálja. Minden munkánál azt kell vizsgálnunk, hogy mai, korszerű szempontok alapján, a napjainkra leginkább kikristályosodott és legalkalmasabbnak ítélt módszerek felhasználásával és a legújabb ismeretek alapján készült-e vagy sem. A helytörténeti kutató- és feldolgozó munkával szemben leginkább a szakszerűség követelménye erősödött és erősödik. A dilettantizmus egyre szűkebb térre szorul. Nagyszerű dolog éppen Békés megyében arra hivatkozni, hogy pár évvel ezelőtt az orosházi monográfia volt országos visszhangot kiváltó modell, példamutató kezdeményezés. Részint az orosházi tapasztalat és módszer, másfeiől újabb megoldások megvalósítása öltött testet a Mezőberény története c. munkálatban. A vésztői összefoglalásnak pedig részben a mezőberényi monográfia a modellje. Ez annál is inkább kézenfekvő volt, mert a két kiadvány szerkesztője is azonos. Nagyobb hatást, ösztönző erőt 262