Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - SZEMLE

nikai jelenségek eltűnését nem téveszti össze a kapitalizmus korára jellemző <:1színtelenedéssel. Adamik Mihályné és Molnár Ambrus földrajzi neveket feldolgozó, gazdag anyagot tartalmazó munkája kapcsán megjegyezte Balassa Iván, hogy öt olyan középkori határnév él a népi használatban amelyek, a lakosság kontinuitására mutatnak. Felvetette, hogy a Tisza mentén is, Mezőberényben is előforduló „Márk örvény" talán speciális helyjelölő lehetett. Molnár Ambrus belterületi helynévfeldolgozásához hozzáfűzte: A Berényben régebben használatos „gát" szót érdemes lenne mai utcanévben feléleszteni. Varga Gyula igen színvonalas tanulmányának helyszíni és levéltári gyűjtéssel való megalapozottságát emelte ki. Egyes ismert munkamenetek részletesebb leírását szívesen olvasta volna (pl. takarás), még akkor is, ha ezt már Dobozról, Orosházáról Nagy Gyula megadta. Szilágyi Miklós néphit-adalékait értékesnek minősítette, mert egyértelműen érzékelteti az adatközlők viszonyát a néphithez. A közlemény azt is jól jelzi, mit lehetne még kutatni a néphit témakörében. A táplálkozást és a szokásokat nemzetiségenként feldolgozó tanulmányokat (Banner József, Hathy Tibor és Tábori György fejezeteit) hasznosnak, tartalmasnak, de a néprajzi rész átlagánál gyengébbnek tartotta. Ez részint az összehasonlítás korlátozott lehetőségei miatt alakult így. Véleménye szerint célszerűbb lett volna egy-egy nemzetiséget érintően a teljes gyűjtött anyagot összefoglalni. Hiányolta, hogy a tudományos használatot nagyban elősegítő szó- és szakmutató nem szerepel a monográfiában. Összegzésül megállapította, hogy a néprajzi rész jól felhasználta a néprajztudomány eredményeit, következetesen érvényesíti a történetiséget, feltárja a hozott és a Berényben kifejlődött etnikai sajátosságokat, vizsgálataiban állandóan figyel az osztályjellegre. Kifejezte meggyőződését, hogy a mű tudományosan és politikailag is kamatozni fog. A felkért bírálók sorában először Nagy Gyula, az orosházi múzeum igazgatója, a többször említett orosházi monográfia szerkesztője emelkedett szólásra. „Szubjektív leszek, mert ez a vita nekem is ünnep, hiszen nem volt hiába az orosházi magvetés" - mondotta. A mezőberényi monográfia tudományos értékén kívül kiemelte a kutatónevelési eredményt a munkaközösségben, utalt a vállalkozással összefüggésben elvégzett jelentős néprajzi anyaggyűjtésre, tárgymentésre. A tartalmas önbecsülés, az egészséges lokálpatriotizmus, a hazafias nevelés jó példája a két kötet, amely máris hasonló erőfeszítésre inspirál a megye határain belül (Gyoma, Battonya) és azon kívül is (Makó, Baja). Kifogásolta, hogy a monográfiához nem. készült szlovák és német nyelvű összefoglaló. Kitért arra is, hogy a munka nem túlméretezett, mint esetleg állítják egyesek - Orosházán is elhangzott ez a vád -, hiszen Mezőberény igen gazdag levéltári anyaga, a három nemzetiség kapcsán adódó sokirányú mondanivaló még nagyobb terjedelmet is lehetővé tett volna. A néprajzi fejezetekről szólva egyetértett a szerkesztői utószóval a kimaradt témakörökre vonatkozóan. Varga Gyula gazdálkodási fejezetét a komplex megközelítés iskolapéldájának minősítette, ő sem tudta volna jobban megírni - mondta. Befejezésül arra kérte a mezőberényi tanács elnökét, ne engedje szárnyra a jól összekovácsolódott munkacsoportot, tartsa össze újabb feladatokkal (mint pl. a három nyelv jellemzése, a népdal, a kismesterségek, a tanyavilág elhalása), publikációs lehetőség teremtésével. Dr. Barabás Jenő kandidátus, az ELTE Néprajzi Intézetének docense, felszólalása kezdetén jelezte: Nem törekedett szigorú elhatárolásra a témákban, a monográfia egészét is megvizsgálta. A néprajzi részben Szilágyi Miklós példás 253