Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Paulinyi Gyuláné: A hivatásos pártfogói munka első tapasztalatai Gyulán és a gyulai járásban

szigora, nemegyszer nemtörődömsége és szeretetlensége. Mindezek folytán a fiatalkorú és a szülők közt bizalmatlanság és feszültség keletkezik. A fiatal érzelmileg elhagyatottnak érzi magát. Szüleivel szemben agresszívvé válik. Durva hangot üt meg, követelődzik, sőt a szülő pénzéhez is hozzányúl. Majd a családtól elszakad, s rossz társaságba keveredik. Személyisége fokozatosan eltorzul. Az új barátok előtt mindenképpen imponálni akar. Velük csavarog, bajban is kitart mellettük, sőt bűncselekményeikben is részt vesz. Könnyelműsége, felelőtlensége következményeivel nem számol. Vonzza a veszéllyel való játék érdekessége. Fokozatosan kialakuló antiszociális beállítottsága folytán munkakerülővé válik, s nemegyszer galeribe sodródik. 5. Az adatgyűjtő tájékozódásokkal kellő mennyiségű ismeretanyag birtokába jutunk, melynek alapján a fiatalkorú személyiségéről, környezetéhez való viszonyáról és bűncselekménye okairól oly képet alkothatunk, mely alapos elemzés és gondos értékelés után kiindulópontul, alapul szolgál az utógondozási munka megtervezéséhez. Az így kialakult kép egyénenként más-más mértékben tartalmaz pozitív és negatív elemeket. Ennek megfelelően az egyes fiatalkorúak utógondozása előkészítésekor is egyénenként változó konkrét célt kell szemünk előtt tartanunk. Ennek középpontjában azonban mindenesetben a fiatalkorú társadalomba való visszahelyezése áll. Az elmondottakból következik az is, hogy minden egyes fiatalkorú utógondozási tervének is egyénenként másképpen kell alakulnia. Az egyéni utógondozási tervnek tartalmaznia kell mindazokat a feladatokat és módszereket, amelyeket ilyen módon az illető fiatalkorú és a társadalom közös érdekében meg kell oldanunk. A fiatalkorú a rendőrségi kivizsgálásból és a bírói eljárásból többé-kevésbé sérült személyiséggel, nemegyszer lelkileg összeroppanva kerül utógondozás alá. A bűncselekmény elkövetésekor ő maga fordult szembe a társadalommal, a felelősségre vonás során viszont úgy érezte, hogy az egész társadalom ellene fordult. A kiszolgáltatottság, megaláztatás és kivetettség érzése nem mindig szül megbánást és jó irányú elhatározást, hanem gyakran dacot, gyűlöletet és ellenszegülést vált ki. Erről a pontról kell a fiatalkorút kimozdítanunk. Ennek érdekében már a közvetlen, bizalmas kapcsolat kialakításakor megértetem vele, hogy van mód a társadalom megbecsült tagjai közé való visszatérésre, de a saját maga felemelkedése érdekében a jó tanácsokat el kell fogadnia, és az utasításoknak engedelmeskednie kell. Ezért fel kell ébresztenem benne a felelősségtudatot, az önérzetet és a talpraállás akaratát. Mindez természetesen csak akkor valósulhat meg, ha folyamatos nevelőmunkával és állandó ellenőrzéssel a fiatalkorú torzidt és sérült személyiségét fokról fokra korrigálni, tudatát ily irányban formálni tudom. A környezet (család, barátok, iskola, munkahely) egyes tényezői jótékony, mások káros hatással vannak a fiatalra. Az egyéni utógondozási tervnek tehát a fiatalkorú életkörülményei ismeretében konkrét feladatokat és módszereket kell tartalmaznia, hogy a környezet jó irányú hatását biztosítani, visszahúzó hatását pedig közömbösíteni lehessen. Ennek érdekében az utógondozás a fiatalkorú helyes viszonyulásainak megerősítésére és újak létesítésére, a helytelen viszonyulásoknak pedig gyengítésére és megszüntetésére törekszik. Egyik legnehezebb feladatom minden esetben a fiatalkorú családban elfoglalt helyzetének rendezése. A szülők rendezetlen és megromlott családi élete, az egyik vagy mindkét szülő iszákossága gyakran szinte elviselhetetlen légkört jelent a családban élő fiatalkorú számára. Ilyenkor tapasztalataim és egyes kívülállók tájékoztatása alapján megkísérlem a józanabbul gondolkozó szülő segítségét megnyerni. Tájékozódom 237