Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Paulinyi Gyuláné: A hivatásos pártfogói munka első tapasztalatai Gyulán és a gyulai járásban

mint gyámügyi hatóságnak. A gyámügyi előadó az ítélet megküldésével egyidejűleg felhívja a hivatásos pártfogót, hogy - amennyiben a fiatalkorú pártfogó felügyeletére nem ő kap megbízatást -, a fiatalkorú mellé kijelölendő társadalmi pártfogó személyére tegyen javaslatot. A gyámhatóság határozattal rendeli ki a pártfogót a fiatalkorú utógondozásának ellátására. Az utógondozás célja, hogy a megtévedt fiatalkorút erkölcsileg megerősítse, az ártalmas környezeti hatásoktól megvédje, és visszavezesse a becsület, a munka és a tanulás egyéni és társadalmi szempontból egyaránt helyes útjára. Az utógondozás során tehát biztosítanunk kell számára személyisége sokoldalú fejlődésének lehetőségét, és meg kell óvnunk a káros hatásoktól, hogy a társadalom hasznos, megbecsült és megelégedett tagjává válhasson. 3. A gyámhatóság ezeket a feladatokat 1970-ig kizárólag társadalmi pártfogók segítségével oldotta meg. A több évi gyakorlat során azonban kitűnt, hogy a társadalmi pártfogók egymagukban a legjobb szándék mellett sem foglalkozhatnak a rájuk bízott fiatalokkal elég céltudatosan, tervszerűen, behatóan és így általában eredményesen sem. Ezért a művelődésügyi miniszter (a pénzügyminiszterrel, az igazságügy-miniszterrel és a Minisztertanács tanácsszervek osztályának vezetőjével egyetértésben) kiadta a 131/1970. (M. K. 15.) számú utasítását a hivatásos pártfogó felügyelet szervezéséről és feladatairól. Békés megyében az utógondozás - részben a megelőzés - felelősségteljes munkáját, valamint a társadalmi pártfogói munka megszervezését, irányítását és felügyeletét hivatásos pártfogó felügyelőként jelenleg öt szakképzett pedagógus látja el. Gyulán és a gyulai járás községeiben 1971. április i-én kezdtem meg a hivatásos pártfogói munkát. 4. Mint hivatásos pártfogónak, a fiatalkorúval való foglalkozásom az utógondozás megszervezésével kezdődik. Miután a bírói ítéletből megismertem az elkövetett bűncselekmény körülményeit, a bíróság büntető-, illetve nevelőintézkedését, meg kell ismernem magát a fiatalkorút is, lehetőleg családi környezetében. Ezért minden esetben írásban értesítem a családot látogatásom időpontjáról, és kérem, hogy a megjelölt időben lehetőleg mindkét szülő, de legalább egyikük tartózkodjék otthon. Már az első találkozás alkalmával igyekszem azt a hangot megtalálni, amellyel a fiatalkorú és a szülők bizalmatlanságát eloszlathatom. A beszélgetés során általában világos kép rajzolódik ki előttem a család tagjairól, a fiatalkorú és szülei viszonyáról, lakás- és szociális helyzetükről. A szülők általában elmondják, hogy gyermekük hogyan viselkedik otthon, kap-e rendszeresen zsebpénzt; ha kereső foglalkozása van, keresetét hogyan osztja be, mennyit ad belőle haza; mivel és hol tölti szabad idejét, kikkel barátkozik, de szóba kerülnek a bűncselekmény körülményei, okai és következményei is. A legmesszebb menő segítőszándékom megígérésével általában már a kezdet kezdetén sikerül a fiatalkorút meggyőznöm, hogy nem hagyjuk magára éppen akkor, amikor a legnagyobb szüksége van támaszra. Közlöm vele, hogy a hét melyik két napján van fogadónapom. Ezek egyikére mindjárt be is hívom a fiatalkorút részletesebb megbeszélés és megállapodás végett. Fogadónapjaimon egyébként tanácskérés végett bármikor felkereshet, segítségemre mindenkor számíthat. A bizalmas beszélgetés során megismerem a bűncselekmény okát is. A végső ok többnyire a fiatalkorú családi körülményeiben keresendő. Ilyen ok a család rendezetlen és szétesőfélben levő, vagy már szét is esett volta, az egyik vagy mindkét szülő iszákossága, az egyedül maradt szülő gyengesége, túlzott engedékenysége vagy 236