Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Daka István. Inasok a gyulai műhelyekben a Horthy-korszakban

mesteréhez. Ebben az esetben a tanoncnak nem maradt más lehetősége, mint tűrni és remélni, hogy egyszer majd csak eltelnek az inasévek. A tanoncoknak a fárasztó napi munka után önművelésre, kultúrálódásra alig maradt idejük, és ha maradt is, nemigen tudták ilyen irányú igényüket kielégítem. 1921-ben ifjúsági tagok hiányában felbomlott Gyulán az ifjúsági önképző egylet, mely a tanoncifjúság önképzését és nevelését lett volna hivatott teljesíteni.

2

9 Az ipartestület könyvtára szegényes volt, a szűkös anyagi helyzetre, a takarékosságra való tekintettel 1928-ban például mindössze 26 könyvvel gyarapodott a könyvtár.

30 Az egyes mestereknél lévő tanoncokat igyekeztek a sportéletbe bevonni, de csak olyan időpontban, amikor a mester nélkülözni tudta a tanoncot. Ez viszont ritkán fordult elő. A tanonc az iskolába- és templombaj áráson kívül csak a leventegyakorlatokra és a cserkészegylet rendezvényeire hagyhatta el a műhelyt. Mivel az utóbbiak a Horthy-rendszer politikai nevelését szolgálták, az iparosok kénytelenek voltak tanoncaikat elengedni. 1936-ban az OTI kerületi pénztárának igazgatósága elhatározta, hogy a 17 éven aluli tanoncok részére szüneti napokon üdülő kirándulást és tanulmányutat szervez. A kirándulásokat 50-es csoportokban szervezték volna meg, úgy, hogy teljes költségét az OTI vállalta. Az első alkalommal az összes tanoncot a gyulai partfürdőbe akarták vinni, ahol úszás, csónakázás és vetített képes előadás keretében akartak pihenést és üdülést nyújtani a fiatalságnak. A gyulai ipartestület elutasította az OTI ajánlatát.

3

1 Mivel a tanoncifjúság számára alig nyújtottak szervezett lehetőséget, hogy szabad idejét hasznosan töltse el, egyesek kocsmába, szórakozóhelyre, sőt a bordélyházakba jártak. Az ipartestület a gyulai rendőrkapitánynak ezen ügyben a következőket írta: „Véleményünk szerint a bordélyházakba járó 18 éven aluli ifjakat, kik az itt mellékelt felszabaduló bizonyítványokat előmutatni nem tudják, ezek igazolásra feltétlen előállítandók. Radikális eljárást kérünk ezen felburjánzó jelenség körül, mert ifjú nemzedékünk hova tovább a teljes lezüllés felé tart."

3

2 Alapvető megújhodást csak a felszabadulás hozott a tanoncok életében. 1947 karácsonyára nyitották meg Gyulán az iskola egyik termében a tanoncklubot. „így szeretnénk elérni azt, hogy az ifjúságot a nyilvános szórakozóhelyektől elvonjuk és azoknak romboló hatásától megóvjuk" - írta a tanonciskola igazgatója az ipartestületnek.

3

3 Ha a tanonc egy vagy több mester műhelyében az inaséveket végigcsinálta, a mesterség elsajátításában jó előmenetelt tanúsított, felszabadították. A tanoncoknak í tagú vizsgáló bizottság előtt kellett bizonyítaniok elméleti és gyakorlati tudásukat. Gyulán 26 szakmában működött tanoncvizsgáló bizottság.

3

4 A bizottság a következőkből tevődött össze: A vizsgáló bizottság elnöke, ha nem szakiparos is, az ipartestület elnöke, alelnöke vagy valamelyik elöljáró volt, a visszamaradt két tag a tanonc által kijelölt két olyan szakiparos volt, akik az ipartestülethez tartoztak. A tanoncnak először a vizsgadarabot kellett elkészítenie valamelyik vizsgáztató bizottsági tag műhelyében. A vizsga elméleti részét mindig a bizottság összes tagja előtt, az ipartestület helységében kellett lebonyolítani. Itt bírálták el a munkadarabot, a tanonc elméleti tudására osztályzatot kapott. A vizsgákra a tanuló munkaadóját is meghívták, hogy látva a tanonca gyengéit, a jövőre nézve következtetéseket vonjon le. A vizsgák szakmai színvonala változó volt. A vizsgáztató iparosok tisztségüket gyakran nem a kellő szigorúsággal és lelkiismeretességgel látták el. Egyesek nem voltak kellően tájékozódva a vizsgák fontosságáról és pontos feladatairól, valamint szakmai232