Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)
1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Daka István. Inasok a gyulai műhelyekben a Horthy-korszakban
lag sem voltak egyformán felkészülve. Ennek oka az volt, hogy nem volt egységes vizsgaszabályzat, amit természetesen az iparosok is hiányoltak: „ ... kívánatos volna esetleg az ipari szakkönyvtár kiadásában egy olyan kötet kiadására, amely pontosan ismertetné a tanoncvizsgák fontosságát, rendszerét és azokat a képességi határokat, amelyek a tanoncvizsgálaton a vizsgázó részéről megkívánandó" 3 5 - észrevételezték egy beadványukban az iparosok. Ha valamely tanonc a szakma elsajátításában olyan jó előmenetelt tanúsított, hogy a szerződés lejárta előtt színvonalas önálló munkára képes volt és a tanonciskola utolsó évét sikeresen elvégezte, valamint a tanoncidejének 4/5 részét letöltötte, fel lehetett szabadítani. A hátralevő 1/5 rész tanoncidőt nem kellett letölteni. Természetesen a szabadítás sem ment ingyen. Szabadítási díjat kellett fizetni, amelynek nagysága 100-150 pengő között változott. Ha ezt az összeget a szerződés szerint nem a munkaadó vállalta, akkor a tanoncnak kellett fizetnie. A vizsgáztatás visszásságát fejezte ki az a tény is, hogy ha a tanonc gyenge előmenetelt tanúsított, nem a tanoncidejét hosszabbították meg, hanem a segédidejét. 3 6 A tanoncképzés rendszere alapjaiban csak hazánk felszabadulása után változott meg. Az új oktatáspolitika megkezdte a tanoncoktatás demokratikus alapokon való újjászervezését. 1945 októberében már felszólította a Gyulai Általános Ipartestületet az ipartestületi országos értekezlet, hogy tegyenek lépéseket tanoncotthonok létesítésére és megfelelő helyen tanoncüdülők kialakítására. 3 7 Elrendelték, hogy a tanoncok az addigi 14 nap helyett 28 napos fizetéses szabadságot kapjanak. Szigorú ellenőrzést vezettek be arra vonatkozólag, hogy megakadályozzák a tanoncokkal szembeni visszaéléseket, betartsák a szabályozott 48 órás munkaidőt és a tanoncok rendes ellátásban részesüljenek, helyesen látva, hogy az ország ipari újjáépítése szempontjából elsőrendű fontossága van a szakmai utánképzésnek. 3 8 Ezentúl a tanonccal csak szakmabeli munkát lehetett végeztetni és már 1945. április 28-án, felszabadulásunk után alig néhány héttel később megjelent az iparügyi miniszter 52000/1945. Ip. M. számú rendelete a tanonc testi fenyítésének eltiltásáról: „A tanonccal szemben a munkaadó semmiféle testi fenyítést nem alkalmazhat és őt az ellátásával kapcsolatos semmilyen hátránnyal nem sújthatja. Ezen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba." 3 9 Ezen első lépéseket újabbak követték, a szocialista oktatási rendszer kiépülésével párhuzamosan átalakult az ipari oktatás egész struktúrája, megszűntek a keserves inasévek, helyébe az egyre modernebbé váló iparitanuló intézetek és kényelmes, teljes ellátást nyújtó kollégiumok léptek. Gyula is igyekezett élenjárni a felszabadulás után a tanoncoktatás megoldásában. 1949-ben megszűnt a gyulai ipartestület, a tanoncképzést átvette a Munkaerőtartalékok Hivatala. Az ipari tanulók egyre korszerűbb körülmények között sajátíthatják el a jelen és a jövő technikai ismereteit és válhatnak a szocialista ipar kitűnő szakembereivé. A „tanonc" és méginkább az „inas" szavak, amelyekhez az emberek tudatában a megalázás és megpróbáltatás emlékei tapadnak, már kezdenek a feledés homályába merülni. 253
