Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)
1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Daka István. Inasok a gyulai műhelyekben a Horthy-korszakban
A tanoncképzést visszavetették a tanoncok előképzettségének hiányai is, hiszen sok esetben előfordult, hogy a tanoncul szegődött gyerek még írni-olvasni sem tudott. Alapos revízió alá kellett volna venni magát a tanoncoktatás tantervét és egész rendszerét is. A tanoncoktatási rendszer nem törekedett eléggé a modern technikai ismeretek elsajátítására és ama szakmai fogások és eljárások megismertetésére, amelyek képessé tették volna a jövő iparosnemzedékét a fejlődő ipar változó technikai viszonyai közötti boldogulásra. Kevés volt a tanoncoktatásra fordított költség, a meglévő tanonciskolákban is korszerűtlenül folyt az oktatás. Az iskola és a műhely, elmélet és gyakorlat között nem volt harmonikus kapcsolat. A tanoncoktatás problémájának súlyosságát az iparosság jórésze is látta és az 1929 szeptember 21-23-ra kitűzött szegedi országos iparos kongresszuson felszólították a kongresszust: Forduljon a Kereskedelemügyi, valamint a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz azzal a kéréssel, hogy hívjanak össze országos értekezletet és az ott elhangzó kívánságok alapján vegyék revízió alá a tanoncoktatás és az ipari továbbképzés kérdéseit. 2 0 Felülről várták tehát a megoldást, pedig a saját portájukon belül is tehettek volna egyet s mást az eredményesebb tanoncoktatás érdekében. A tanoncok oktatása nemcsak szakmailag volt vegyes értékű, hanem a pedagógiai nevelés tekintetében is. A műhely embertelenségre és alázatosságra nevelt. A munkaidő és a tanonc egymáshoz való viszonya nemhogy a pedagógiai kapcsolat, de sokszor még az emberi kapcsolat színvonalát sem érte el. Sok iparos számára emlékezetes az inasévek munkaadói szigora, mely nap mint nap többek között a durva szavak használatában és a testi fenyítés különböző formáiban nyilvánult meg. Természetesen hangsúlyozandó, hogy szép számban voltak kivételt képező iparosok is. Az ipartörvény engedélyezte a testi fenyítést: „A tanoncot munkaadója megfeddheti, megdorgálhatja, de köteles figyelemmel lenni a tanonc nemére, korára és arra, hogy önérzetét, tisztességét ne sértse. Amennyiben a házi fegyelem fenntartása érdekében múlhatatlanul szükséges, a munkaadó a tizenhatodik életévét még be nem töltött fiútanonccal szemben enyhe testi fenyítéssel is élhet, de a tanoncot ellátásával kapcsolatos semminemű hiánnyal nem sújthatja." 2 1 A paragrafus ellentmondásossága kézenfekvő. A munkaadónak ügyelni kell a tanonc önérzetére, tisztességére, de ugyanakkor testileg megfenyítheti. A tanoncokat a kiadott paragrafusok, rendeletek csak minimális mértékben védték, és így a fizikai kényszernek is ki voltak téve. A kereskedelemügyi miniszter többször felszólította az ipartestületeket: Ügyeljenek, hogy a tanoncok alkalmazásának feltételei megfeleljenek a méltányosság és emberiesség követelményeinek, hogy az iparosok a tanoncok védelmét célzó rendelkezéseknek eleget tegyenek. Ezek a rendelkezések a gyakorlatban azonban nem valósultak meg. Az iparosság tudatába nem tudták belevinni, hogy a tanoncok képviselik a jövő iparosságát, és hogy az ipar jövőjének tartozik minden iparos azzal, hogy a tanoncok oktatásához, neveléséhez, egészséges fejlődéséhez legjobb tehetsége szerint hozzájáruljon, hogy őket jó bánásmódban részesítse. Érdemes ezen bánásmód elfogadhatatlanságának bizonyítására néhány tanonc vallomását idézni: „A tanonc kijelentette, hogy semmi körülmények között nem fog visszatérni (mármint a mesterhez), mert őt mestere éheztette, a szükséges élelemmel nem látta el s amidőn ezért panaszt tett, orvoslást nem nyert. Az éheztetésen kívül, a tanonc állítása szerint, mestere őt sokszor minden ok nélkül bántalmazta is." 2 2 „Legalább ma egy hete úgy összeverte, hogy a feje csupa vér volt, kénytelen volt fiam orvossal beköttetni. Még így is visszament gazdájához. Tegnap újból valami csekélység miatt a tüzes ekevassal verte fejbe, a karja is kékfoltos lett egy ütéstől." 2 3 „Az utóbbi időben már 230
