Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)
1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Daka István. Inasok a gyulai műhelyekben a Horthy-korszakban
spekulációknak és visszaéléseknek." 1 5 A tanidő tartama és a tanoncok hiányos képzése az iparosság állandó problémája volt, de megoldást a felszabadulásig nem találtak rá. Az iparosok elsősorban nem azért szerződtettek tanoncot, hogy azt lelkiismeretesen megtanítsák a szakmára, hanem azért, hogy olcsó munkaerőt nyerjenek. Ezt bizonyítják az iparosságnak azon panaszai, amelyekben ellenzik minden olyan ténykedését a tanoncnak, amely elvonja a műhelytől. 1938-ban több tanonctartó mester fordult az ipartestülethez, azzal a kéréssel, hogy tanoncaik tanviszonyát bontsák fel, mert őket a mesterség elsajátítására megtanítani képtelenek. Érveikből jól látható, hogy mennyire a gazdasági érdekeiknek rendelték alá a tanoncképzést: A vélt sérelmeikből kitűnik, hogy a tanonc munkaideje „csak" 48 órás és ebből heti 12 órát a tanonc az iskolában van elfoglalva. A rendelet értelmében a tanoccal a 8 órai munkaidőn túl a műhelyt rendbehozatni nem szabad, és ezért a mesterek kénytelenek a hetedik munkaóra után egy vagy fél órát a tanonc kiképzéséből elvenni és azt a műhely takarítására fordítani, mondván: „ . . . hosszú évtizedek óta kialakult szokás, hogy a műhelyt a tanonc takarítja." 1 6 Tehát kevésnek tartották a munkaidőt a tanoncok számára. Ugyanebben a levélben panaszkodtak a tanoncok fegyelmezetlenségére, valamint az iskola ellen. „A tanoncokat ma az iskola nem csak a ténylegesen ott eltöltött időre foglalja le, hanem a túlzásba vitt sportszellem, különböző önképzőkörök a tanonc lelkületét átformálják és a legtöbb tanonc mindennel inkább szívesen foglalkozik, mint saját iparának kitanulásával." A mesterség elsajátításában való haladást főként azzal akadályozták a mesterek, hogy a tanoncokat műhelyen kívüli munkára, a mesterséghez nem tartozó házi és mezőgazdasági munkára is kényszerítették. Az ipartörvény ugyan kimondta, hogy a munkaadó a tanoncot csak a választott iparhoz tartozó, vagy azzal kapcsolatos szakmára alkalmazhatja, de megengedi az iparűzéssel kapcsolatos más munkára való felhasználásukat is, „ ... amennyiben az a tanoncnak az iparban való kellő gyakorlati kiképzését nem hátráltatja." 1 7 Mégsem volt ritka az ilyen panasz: „Fiam mesterét azért hagyta ott, mert nem a mesterségben használta, hanem napról napra a a határmunkát végeztette vele, nevezetesen szőlőbe járattatta, onnan gyümölcsöt hozott haza és kapáltatta és ezenkívül is piacra gyümölcsöt hordatott és áruitatott." 18 Az egyik asztalos a békéltető bizottság előtt azt felelte, hogy jogában áll a tanonccal disznóólat takaríttatni, mert ő ad élelmet neki. A tanonc tiltakozott mondván: „... nem azért jötem ide inasnak, hogy disznóólat takarítsak, hanem hogy a mesterséget tanuljam." 1 9 Az iparosság az ellen is panaszkodott, hogy ha a tanonc igazolatlanul mulasztott az iskolából, a mestert vonták felelősségre és büntették meg. Ez természetes volt, mert a tanoncok a munkahelyükről jártak iskolába hetente háromszor és a mesterek tartoztak felügyelni rájuk. A mesterek rosszallották, hogy az iskola hetente háromszor elvonja tőlük segítőtársukat. A szezonmunkát végző iparosok a szezon alatt nem akarták engedni tanoncaikat iskolába járni. Ha az iparos vidéken vállalt munkát vagy vásározott, az inasokat is magával vitte és távollétük alatt nem jártak iskolába. A tanonckiképzés gyengeségének okai között szerepelt az iparosok hiányos ismerete is. Nemegyszer olyan segédek önállósították magukat, akik iparukban sajátmaguk is kiképzésre szorultak volna, de mint önálló iparosok tanoncokat tarthattak. Ezért emlegették a németországi példát, ahol csak mestervizsgát tett iparosok rendelkeztek tanonctartási joggal. Ez kétségkívül emelte volna a tanoncképzés nívóját. 229
