Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Daka István. Inasok a gyulai műhelyekben a Horthy-korszakban

Év A tanoncok létszáma 1909 1914 1919 1924 1928 1933 1938 1943 1948 1949 166 225 302 215 94 157 133 16 111 12 Az adatok bizonyítják, hogy a tanoncok létszáma a mindenkori gazdasági helyzettől függött. Ez jól látszik az 1929-3 3-as gazdasági válság idején, amikor sok iparos kénytelen volt szüneteltetni iparát, vagy ha nem is szüneteltette, a munkalehetőségek csökkenése miatt nem szerződtetett tanoncot. így a tanoncok létszáma lényegesen csökkent. A válság éveiben sok szerződésen olvasható: „Nevezett tanszerződése mindkét fél közös beleegyezésével, a mester iparának szüneteltetése miatt hivatalból felbontatott."

1

2 A válság alatt a szülők sem akartak iparost neveltetni gyerekeikből. 1930-ban a kovácsiparosok panaszkodtak az ipartestületnek, hogy nem tudnak megfelelő tanoncanyaghoz hozzájutni, mert a falusi szülők a csekély kereseti kilátás miatt nemigen adják gyerekeiket tanoncnak. „Fiatal, vagy amilyen éppen akad, segéd beállításával pótolják a segítséget."

1

3 A „segítség" kifejezés érzékelteti, hogy a munkaadók a tanoncokban elsősorban a munkaerőt látták, nem pedig a jövő alaposan kiképzendő iparos nemzedékét. Ezen a szellemen alapult a tanoncccal való bánásmód is. A tanidő tartama sem volt az egyes szakmákban rendeleti úton meghatározva, hanem az egyes szakmákban uralkodó szokásokon alapult. Az 1922-es ipartörvény bő határokat szabott meg: Kimondta, hogy a tanidő két évnél rövidebb és négy évnél hosszabb nem lehet olyan tanoncok esetében, akik valamely középiskola vagy polgári iskola négy osztályát sikerrel elvégezték, vagy a 16-ik életévüket betöltötték. Három évnél hosszabb és másfél évnél rövidebh nem lehetett olyan tanoncok tekintetében, akik valamely középiskola vagy polgári iskola hat osztályát elvégezték. Egy évnél rövidebb, akik érettségi bizonyítvánnyal rendelkeztek, de hat hónapnál rövidebb ezeknél sem lehetett a tanidő. Végeredményben a tanidő felével a mesterek rendelkeztek, tőlük függött, hogy hány évben szabták meg a tanidőt. Általában az ipartörvény által megszabott tanidő felső határát választották a mesterek, mert így tovább kapták az olcsó munkaerőt. Az iparosság sűrűn panaszkodott, hogy rövid a tanidő, nem tudják 3-4 év alatt a tanoncot kellően bevezetni a mesterségbe. Ezen érv mögött azonban az a szándék lappangott, hogy rövid tanidő esetében sok idő elveszik azzal, hogy a tanoncot bevezetik a szakmába és kevesebb marad arra, hogy már a többé-kevésbé szakképzett munkaerő a munkaadó javára dolgozhasson. A gyulai ipartestület 1932-ben követelte, hogy a tanoncok tanideje általában három és fél évnél ne lehessen rövidebb és a tanoncképzés eredményeinek fokozása érdekében a tanonctartásra csak a mesteri címet viselő iparosok legyenek jogosultak. „... mert a felületes iparosképzés szabad utat nyit a tanonctartással kapcsolatos 228