Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Daka István. Inasok a gyulai műhelyekben a Horthy-korszakban

megkívánt, és a szerződtetések megtörténte után a „fölösszámú" munkaerőt rövidesen elbocsátották. A tanoncszerződtetések idejét sem tartották be a mesterek. Egy-egy gazdagabb mester akkor vett fel inast, amikor arra szüksége vagy lehetősége volt. A tanoniskola kimutatásai is arról tanúskodnak, hogy sokan év közben kötöttek szerződést. 1940ben év elején 160 tanonc iratkozott be, év közben pedig 119, az összlétszámnak több, mint a 42%-a. Ilyen beiratkozási rendszer mellett a tanoncok elméleti oktatása sem lehetett eredményes.

5 1939-ben az iparügyi minisztérium adott ki rendelettervezetet a tanoncszerződések kötésének idejéről, amely szerint csak januárban, júniusban, júliusban, augusztusban, szeptemberben és december 15-31 között lett volna szabad szerződéseket kötni. Ez a rendelet azonban csak tervezet maradt, kiadásra nem került.

6 Lényegében ez sem oldotta volna meg a beiratkozás rendszerét. A tanoncok szerződését a hivatalos órák alatt az ipartestületi jegyző előtt lehetett megkötni. Jelen kellett lenniök a szerződő szülőknek, vagy a gyerek gyámjának és a munkaadó mesternek. Szerződtetéskor a szülőknek szegődtetési díjat kellett fizetniük. A szegődtetési díj nagysága változó volt. 1921-ben 55 korona,

7 1924-ben, az infláció idején pedig a hatszorosára emelték.

8 Nem volt olyan törvény vagy rendelet, amely a képesítéshez kötött iparokban szerződtetett tanoncok ellátására, fizetésére, szállásadására és élelmezésére vonatkozólag előírásokat tartalmazott volna. A tanonc nevelésével kapcsolatban felmerült összes költség mikénti viselése tekintetében szabad egyezségből eredő megállapodások kerültek a szerződések feltételei közé. Még szokásos feltételekről sem lehetett beszélni, mert vidékenként, sőt ugyanazon iparhatósági területen belül szinte munkaadónként más és más feltételek mellett jöttek létre a tanoncszerződések. Az egyik sütőmester például a következő megállapodással kötött tanszerződést: „A szegődtetés költségeit a mester fizeti, a szabadítás költségeit a szülő fizeti, a tanonciskola költségeit a mester, a betegsegélyező járulékot a szülő és mester közösen. Élelmet és lakást a tanonc természetben kap."

9 Egy másik szerződés, amit szintén egy sütőmester kötött, a kövekező feltételeket tartalmazta: „Szerződő mester viseli ezen tanviszonyból eredő összes költségeket, heti hat pengőt fizet a tanoncnak, s ad neki naponta fél kg. kenyeret és 3 db. süteményt."

1

0 A két szerződés között nyilvánvaló a különbség. Azonos szakmán belül az első esetben több költség terhelte a szülőt mint a másikban. Általában a tanviszonyból eredő költségek viselése megoszlott a szülő és a mester között, legfeljebb az arányok változtak a költségek viselésében. Volt olyan eset is, amikor a mester az oktatáson kívül nem adott a tanoncnak semmit. Arra is akadt példa, hogy 8-10 pengő körüli tandíjat kértek havonta. A feltételek meghatározásában a mester személyének és gazdasági helyzetének volt a legnagyobb szerepe, de bizonyos mértékig függött a szakmától is. A cipésziparban például gyakori volt, hogy lábbelivel ellátta a mester a tanoncot, a szabóiparban pedig ruházattal. A tanonc szabadulásakor egy pár cipőt, illetve egy öltönyt adott a mester. Egyetlen közös vonás mégis volt a szerződésekben, amit egyetlen mester sem felejtett ki a feltételek közül: Ez azt tartalmazta, hogy ha a tanonc elhagyja mesterét, mennyit fog fizetni a szülő. A mesterek leginkább arra ügyeltek, hogy őket né érje károsodás. A gyulai ipartestület hatáskörében kötött tanoncszerződések szerint a tanoncok létszáma a tanonclajstromok adatai alapján a következőképpen alakult:

1

1 227