Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szakály Ferenc: Gyula város XVI. századi sorsfordulóinak történetéhez

Kállay nem intézkedik - az ő jobbágyait fogják „feltartóztatni", azaz a körforgás kezdődik élőről . . . A levélben megörökített ügy - minden változatossága ellenére is - meglehetősen szokványos, s az sem emeli ki különösebben a hasonlók százainak sorából

0, hogy hullámai három országba is átgyűrűztek, lévén Gyula és Kaszaperek a Békés megyei hódoltságban, Várad Erdélyben, Kállósemjén pedig a királyi Magyarországon (Szabolcs megye). Van a levélnek azonban néhány olyan rejtett utalása, megjegyzése, amelyeknél már érdemes kissé elidőzni, mivel hogy belőlük néhány általánosabb érvényű tanulság is kibontható: Érdemes például felfigyelni Miklós Gyulán tett látogatásának tényére, hiszen az korántsem oly magától értetődő, mint azt az első pillantásra gondolnánk. A váradi kézművesek (ilyen lehetett Kerékgyártó István is) és kereskedők szemmel láthatóan a legkisebb félelem nélkül jártak ki s be a török Gyulán, s így azért, mert erdélyi alattvaló volt, Miklós kovácsnak sem volt mit félnie a gyulai sokadalmon. Csakhogy éppen ő Gyuláról költözött - aligha hisszük, hogy valamiféle „kivándorlási" engedéllyel - Váradra, hiszen a levél maga említi, hogy a viszályt elindító borvásárlás valamikor az 1570-cs évek végén, még Miklós kovács „Gywlán laktában" történt. Azaz Miklós kovács a törökök szemében - nemes létére is - szökevény jobbágynak, elveszett adófizetőnek számított, hiszen nemesi előjogainak a hódoltságban ezidőszerint nem sok hasznát vehette. A törökök már az 1547-es békekötés cikkelyei közé bevetettek egy olyan pontot, amely mindkét félnek megtiltja, hogy egymás szökevény alattvalóit befogadják.

7 Bár a szerződésnek ez a pontja - a magyar rendek ellenállása miatt - sohasem ment át a gyakorlatba, világosan mutatja, hogy a konstantinápolyi kormány a várakkal együtt elfoglalt magyar terület egész keresztény lakosságára igényt tartott. Bár a Portán Erdélyt is a szultán birodalmának tekintették, a fejedelemség irányába történő szökés ugyanezen elbírálás alá esett. Mindezeket szem előtt tartva, némileg más megvilágításba kerül az a tény, hogy Miklós kovács már néhány évvel áttelepülése, azaz szökése után biztonsága teljes tudatában keresi fel a gyulai sokadalmat. S ott sem azért kerül időlegesen lefogásra, mert szökevény rája, hanem azért, mert egy hódoltsági jobbágy magánvádat emelt ellene. Jellemző továbbá az is, hogy miután a kádi ítéletének eleget tett s „adósságát" rendezte, ismét útjára bocsátják. Annak, hogy Miklóst Gyulán nem kezelték szökevényként, többféle oka lehet, köztük olyan speciálisak is, amelyeket négyszáz esztendő távolából már nem deríthet fel az esetet elemző történész. Mindenesetre nincs kizárva egy olyan magyarázat lehetősége sem, hogy a törökök alkalmasint valóban komolyan vették azokat az ígéreteket, amelyeket a vásárokra invitáló körleveleikben az azokat felkereső hódoltsági kívüli kereskedők biztonságáról tettek.

8 Persze csakis a saját maguk jól felfogott érdekében, ami jelen esetben azt diktálta, hogy néhány szökevényből lett „külhoni" kereskedő visszakényszerítésével ne veszélyeztessék a népes vásár és az élénk áruforgalom búsás hasznát. Ez a megközelítés mindjárt érteimezhetőbbé teszi azt az eleddig meglehetősen hihetetlenül hangzó híradást is, hogy Pálczán Péter budai másodbíró - aki 1541-ben társaival együtt az ostromló németek kezére akarta játszani Buda várát, s így minden oka megvolt arra, hogy a szultáni hadakat már ne várja be ott - 1543-ban üzleti ügyben megfordult a török Budán.

9 Miklós kovács Gyuláról Váradra költözésének a fentieken kívül van más tanulsága is, főleg, ha melléje illesztjük ellenlábasa, Pap László átköltözését is Kaszape220