Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szakály Ferenc: Gyula város XVI. századi sorsfordulóinak történetéhez

az kegyelmed jobbágya, hogj kegyelmed az mj atiánkffyát, Miklós kowáchot az eo el értth teorwénje zeréntt elégéttesse meg azzal az kegyelmed jobbágjáwal, Pap Lázlówal az 65 forintról, ne kellessék ez vtánis teobbet vtánna fáradnj, keoltenj, hogj valakit, kegyelmedhez tartozót ne kellessék bwntelen érte meg tartanj. Isten éltesse kegyelmedet! Datum Varadini, 12. die July anno domini 1584. DAMJANUS EOTTWEOS judex Primarius ceterique jurati cives civitatis Waradiensis"L A váradi tanács tehát egy fordulatokban bővelkedő adósságügyben — amelynek során az adósból kényszerű hitelező, az eredeti hitelezőből pedig szökevény adós lett - ragadott tollat, és fordult az abban érdekelt jobbágy földesurához. Az ország három részre szakadása nem tépte szét a politikailag erőszakkal széttagolt, ámde gazdaságilag továbbra is változatlanul egymásra utalt magyar területek kereskedelmi kapcsolatait. Nem is téphette szét mindaddig, amíg pl. továbbra is a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl - a XVI. század utolsó harmadában mindmegannyi hódoltsági terület - adta az egész magyar külkereskedelem egyetlen igazán fontos kiviteli cikkét, a szarvasmarhát, amivel aztán nem is annyira a hódoltság, hanem inkább a Habsburg-Magyarország kereskedői keresték fel a külföldi piacokat. Nyugatés Észak-Magyarország ugyanis éppúgy nem kínálhatott cserébe mást a nyugati textíliákért és vasárukért, mint a hódoltság, és ez a szarvasmarha volt. És viszont: A szarvasmarha kivitel kimaradása vagy akár csak akadozása nemcsak a hódoltság iparcikk-ellátásában éreztette volna hatását - ahol még a legalapvetőbb vaseszközökhöz (ekékhez, kaszákhoz, késekhez stb.) sem lehetett hozzájutni külföldi import nélkül, hanem a Habsburg-Magyarországon és Erdélyben is, amelyek kézműipara szintén nem volt képes fedezni a szükségleteket. A szétszakított országrészeket öszszekapcsoló kereskedelem fontosságával mind Bécsben, mind Budán, mind pedig Kolozsvárott tisztában voltak az illetékesek. Bizonyítja ezt, hogy a Habsburg-török békemegállapodások már a kezdettől - 1547-től - fogva tartalmaznak cikkelyeket a kereskedők mozgásszabadságának biztosításáról, az államközi tárgyalásokon pedig gyakorta szóba kerültek a kereskedőket ért sérelmek.

2 A három ország határain át folytatott kereskedelem biztonságáért önmagában természetesen semmiféle papír nem szavatolhatott. A „békeidőben" is állandó végvári összecsapásoknak gyakorta áldozatul esett kereskedő és áruja, a hódoltsági kereskedőknek - mozgásszabadságuk fejében - még különleges megbízatásokat (a kémkedés, a rabok kiváltásában való közreműködés, kezesség az időlegesen szabadon bocsátott rabokért stb.) is vállalniuk kellett, ami hasznot természetesen nem hozott nekik, de annál több veszélyt rejtett magában.

3 Ezek a veszélyek a gazdaságon kívülről fenyegették a kereskedelmi forgalmat, ugyanakkor azonban a különböző országok - értve itt most a szétszakított Magyarország részeit - kereskedőinek egymás közti kapcsolatai önmagukban sem voltak problémamentesek. Problémák természetesen nem annyira akkor adódtak, amikor egy erdélyi alattvaló állott szemben a Habsburg-Magyarország polgárával, hanem leginkább akkor, amikor az egyik fél az európaitól eltérő normák és jogszokások szerint igazgatott hódoltság lakója volt. Különösen élesen kiütközött ez akkor, ha fizetni 218