Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bendefy László: Adalékok Vörös Mihály népköltő személyének ismeretéhez

Néhány szó Vörös Mihályról E sorok írója nem irodalomtörténész, de éveken át és talán a legtöbbet foglalkozott a Vörös család történetével ahhoz, hogy vehesse a bátorságot Vörös Mihály problémájának néhány mondat erejéig való megközelítésére. Mit tudunk eddig teljes bizonyossággal Vörös Mihályról? 1. Hódmezővásárhelyi születésű, helybeli asztalos mester. 2. Nemes ember; a helybeli nemesekkel, ide értve néhány városi vezető embert is, szoros viszonyban volt; kilenc gyermekének keresztszüleiként többekkel komaságba került. 3. A kilenc gyermek mellett nem gazdagok, de nem is kimondottan szegény a család. (Ha azok lettek volna, a jómódú polgárok nem vállalták volna gyermekeiknél a keresztszülői tisztet.) 4. Roppant törekvő család. Vörös Mihály is. Valamennyi fiúgyermeke: Mátyás, Sámuel, László, Zsigmond és Dániel egyaránt feltört a középosztályi értelmiség szintjére. Ez pedig atyjuk anyagi segítsége sélkül nem lett volna lehetséges. Erre vonatkozóan érdemes emlékeztetnünk Vörös Lászlónak Zsigmond öccséhez Szomajomból (ma: Kaposfő) 1848. február 16-án keltezett levelére, melyben - többek közt ez olvasható ,, . . . én egyedül a gyermek nevelés és míveltetés bolondja vagyok . . . Gondoljad hozzá a Vörös család véralkatát, mely gyermekeit mindig szeretné naggyá tenni. .." (12). Mindezek alapján Vörös Mihály a mesterember, nem tartható olyan értelemben vándor asztalosnak, mint amilyen értelemben a drótostótok voltak. Azt hiszem László fiával együtt kiváló mesterek lehettek; olyannyira, hogy Mihály mester nem munkát keresni ment vidékre, Gyula vagy Arad közelébe, hanem sokkal inkább, hívták és vitték, talán templomuk belső berendezésére, vagy úri lakok belső berendezésének javítására, sérült intarziás bútorok felújítására. Ez a szemlélet közelebb visz bennünket annak a kérdésnek megoldásához: hogyan jutott hozzá Vörös Mihály a Toronyi Tamástól szóló történet ismeretéhez, de legalább is tartalmának lényegéhez. E kérdéssel eddig behatóbban Eckhardt Sándor (5) és lmplom József (13) foglalkozott. Mindketten feltételezik, hogy Vörös Mihály a korabeli és korábbi magyar történeti irodalmat ismerte és forgatta. Bizonyos mértékig ez lehetséges is; de az, hogy Mihály mester latin műveket is olvasott, vagy valami módon ismert volna, nagyon merész feltevésnek látszik. Nagyobb valószínűségét látom annak, hogy Toronyi Tamás hősi története az 1570-es évektől az 1800-as évek elejéig nem a falusi nép ajkán, hanem a nemesi udvarházakban, maradt fenn. Feltehetően nem is hősi ének, hanem legenda formájában. Megerősíteni látszik ezt a feltevést az a körülmény, hogy Toronyi Tamás az 1560-as évek táján valóban Gyulán élt, előkelő, nemes ember és kiváló vitéz volt: azonos Kemény János erdélyi fejedelem nagyatyjával (14). Hitelt kell adnunk a fejedelem önéletleírásának, amely szerint „Tornyi Tamás Gyulában lakott, ... és ott sok jeles dolgai voltak. Onnan hívatott be Erdélyben lugosi és karánsebesi bánságra .. ." (14 és 15). Ez a közlés nem egyezik a Vörös Mihály szerzette hősi éneknek Toronyi Tamás halálával szóló részletével. Kemény önéletleírásában van egy olyan részlet, amely megerősíti a hősi ének szerzőjének, illetve a népi hagyománynak szavahihetőségét. 213