Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bendefy László: Adalékok Vörös Mihály népköltő személyének ismeretéhez

írja ugyanis ¥Lemény, hogy Toronyi. . . „Első halálos kopiatörése, bajt-viadala akkor Aradban lakott Deli Huszajn híres törökkel tizennyolc esztendős korában szerencsésen volt. . ." (15). így említi ezt Vörös Mihály hősi éneke, amely Gyula eleste után 241 esztendővel jelent meg első ízben nyomtatásban. Bizonyára igen kiváló hősnek kellett Toronyinak lennie, hogy a népi hagyomány negyed évezreden át ilyen élénken megőrizte emlékét. De nemcsak az övét, hanem még Vastag Balázs nevű, hű fegyverhordozójáét is. Gyula várának ostromát Szolimán szultán 1566-ban állítólag azért rendelte el, mivel részint meg akarta bosszulni Toronyi Tamás többszöri rajtaütését, sok jó török vitéznek Toronyi kezétől való elvesztését, részint pedig egy Bugac környéki összecsapást, amelyet 1565. május 12-én ugyancsak a gyulai portyázok kezdeményeztek. Ez alkalommal elrabolták egy Veli nevű janicsár Fatma nevű leányát. (16 és 17). Haan Lajos említi (18), hogy Gyula határában van egy Baláserdeje nevű határrész: „nevét onnan kapta, hogy itt vívott meg győzedelmesen Toronyi Tamás gyulai vitéznek Vastag Balázs nevű szolgája egy Szulfikár nevű török vitézzel." Pesty Frigyes helynévtára is megőrzött egyet-mást a török-kori hagyományokból. Ismeri „Törökzug"-ot: Gyula városának hasonló nevű dűlőjében levő romokat. Ez a dűlőrész valaha Gyula külvárosa volt; itt emelkedett a szürke barátoknak a török időkben elpusztult kolostora. Helyén török épületeket emeltek; ezekről a gyulai főnótáriárius száz évvel ezelőtt azt jelenti, hogy „ . . . a hajdan itt létezett török épületek romjai mai napig is láthatók" (19). A még napjainkban is élő helyi népi hagyományok, a levéltárban őrzött, okleveles anyag, valamint az idézett emlékiratok eléggé meggyőzően idézik Toronyi Tamás gyulai és Gyula-környéki viselt dolgainak emlékét. Pillanatig sem kétlem, hogy amikor eltávozott Gyuláról, hogy átvegye a lugosi és karánsebesi báni tisztet, Vastag Balázs nevű kedves szolgáját, fegyverhordozóját, is magával vitte. Mivel erről a körülményről a nép nem értesült, a tömeg, melynek szemében egyszerűen „nyoma veszett „Toronyi Tamásnak és szolgájának, valami elfogadható magyarázatot keresett Toronyi eltűnésére. Ezért szőtték így a mesét, hogy „agyonütte a fal"; s hasonlóan magyarázatot találtak Balázs eltűnésére is. Végeredményben a kérdés legelfogadhatóbb magyarázatát abban látom, hogy a Toronyi Tamás személyéhez fűződő török-kori legenda alapja történetileg okmányszerűen igazolható. Ezt a valóságban alapuló történeti magot, illetve az arra felépülő elbeszélés-sorozatot elsősorban a főnemesi és nemesi udvarokban talán családi históriás feljegyzések, eseménynaptárak formájában őrizték meg, de élt emléke a nép ajkán is. Vörös Mihály mindkét forrásból merített: tiszta forrásból, de valószínűleg nem verses, hanem prózai, elbeszélő formában, s ezt - hosszú évek munkájával - feltehetően ő csiszolta egységes hőskölteménnyé. 214