Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bendefy László: Adalékok Vörös Mihály népköltő személyének ismeretéhez

Jelenleg még az is homályos, mi köze volt a családnak Bars megyéhez. E körülmény még felderítésre vár. Vörös Mihályék Vásárhelyt a város szívétől kissé távolabb eső Kis-utcában laktak. Otthonuk és az asztalos műhely legalább 23-25 évig (1779-1803) ebben az utcában volt. Itt született mind a kilenc gyermekük is. Vörös László ugyan sehol sem írja, hogy ez a ház az övék lett volna, ennek ellenére ez valószínűsíthető. A család anyagi állapotára Vörös László feljegyzésein kívül abból is következtethetünk, amit a hősi ének szerzője a legutolsó versszakban vall saját magáról. így ír: „ .. . verseimbe ne nézd' a hibákat, Mert csak tíz holnapig jártam Oskolákat. . ." Ebből a vallomásból az tűnik ki, hogy az elemi oskola első osztályát tisztességgel kijárta. írni s olvasni bizonyára megtanult; ebbeli tudását később gyarapíthatta is, de a helyesírás - valószínűen - élete végéig nehéz feladat maradt számára. Erre vall az, hogy már 54 éves, amikor 1807-ben első ízben jelent meg a Toronyi Tamástól szerzett hősi éneke (8), s miként azt maga is bevallja, a költeményt nem saját kezével írta, hanem „Írattatott"; vagyis a szöveget tollba mondta. Lényegileg nem változtat a mondottakon az sem, ha feltesszük, hogy a végleges szöveget Vörös Mihály jegyzeteiből, illetve már kész szöveg alapján diktálta, egy 64 oldalas költeményről ez másként el sem képzelhető. Pillanatilag sem kétlem ugyanis, hogy valaki, akiben ennyi készség volt egy ilyen hosszú hősköltemény versbe szedésére, ne tudjon jól írni; az azonban nagyon is lehetséges, hogy „tíz holnapi . . . oskolák" után a helyesírás élete végéig gyenge oldala maradt. Honnét tudjuk, hogy a gyulai bajnokokról szóló hősi ének szerzője Vörös László Somogy-megyei hites főmérnök atyja volt? Onnan, hogy Vörös Mihály abban az időpontban: 1821. július i-én ajándékozta e hősköltemény első kiadású példányát fiának, amikor azt éppen gyakorló mérnöknek nevezték ki korának legnevesebb magyar- és egyben európai viszonylatban is egyik legkiválóbb vízügyi szaktudósunk: Huszár Mátyás igazgató mérnök mellé, a nagyváradi kerületi kamarai mérnöki hivatalhoz (9). Az atya tehát örömében adja a mű egy példányát a mérnöki pályára lépett László fiának. Öt ugyanis a szülői szereteten kívül több is fűzte Lászlóhoz. Ez a fia volt ugyanis az, aki atyját kora ifjúságától 18 éves koráig, közel egy évtizeden át, szakmájában segítette, vidéki útjaira is elkísérgette, majd helyt állt az otthoni műhelyben, megosztván atyjával minden gondot és bajt (10). Erről egyébként Karacs Teréz, a híres térképmetsző Karacs Ferenc leánya is megemlékezik egy, Vörös L. által szerkesztett és kőbe metszett „Alap' és vízhelyzeti térképe Buda és Pest szabad királyi fő városainak. . ." stb. című, remekmívű térképnek az Országos Széchenyi Könyvtárban levő példányán. E térkép hátlapján ugyanis van egy ráragasztott cédula, amelyben az az 1882-ben kelt, Karacs Teréztöl származó 211