Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Barta Gábor: Az 1514. évi parasztháború résztvevői

Az 1514. évi parasztháború résztvevői BARTA GÁBOR A magyar múlt ma legtöbbet emlegetett eseményei közé tartozik az 1514. évi parasztháború. Európa ez egyik legnagyobb feudáliskori parasztmozgalmának emlékét a közelmúltban országosan megünnepelték, s ez ünnepségek során a történeti irodalom is számos új eredménnyel lépett a közönség elé. Természetesen a kutatás ez örvendetes fellendülése sem adhatott választ minden kérdésre. A megválaszolatlanul maradt problémák között az egyik legjelentősebb: kik is voltak valójában a felkelés résztvevői. A kérdés lényege az, hogy az ekkorra már erősen differenciálódott magyar jobbágyságnak mely rétege harcolt az urak ellen: az egyre inkább növekvő számú elszegényedő töredéktelkes, vagy éppenséggel zsellérré degradálódott parasztok - vagy pedig a viszonylag kisszámú, de társadalmi súlyában és gazdasági erejében annál jelentősebb gazdag vezető réteg. Modern történetírásunk lényegében kétféleképpen válaszolt erre a kérdésre. Az egyik kísérlet a mezővárosok, mint a jobbágyi feltörekvés központjainak túlsúlyára hivatkozva keresett érveket a gazda-réteg döntő szerepére. A másik felfogás abból indult ki, hogy nem a falu-mezőváros arány a lényeges, hiszen az oppidum nemcsak a gyarapodó gazdaréteg, hanem a nincstelenné válók számára is gyűjtőhely volt. A mezővárosok hangsúlyos jelenléte e nézet vallói számára - ha egyáltalában igazolható - éppen a szegények túlsúlyára utal.

1 A különböző álláspontok többször szembesültek ugyan, igazi vita mégsem alakulhatott ki, azon egyszerű oknál fogva, hogy a rendelkezésre álló forrásanyag viszonylag csekély és igen szétszórt volt. Legújabban végre Fekete Nagy Antal posthumas okmánytára e nehézséget jórészt kiküszöbölte: az okleveles emlékek számát negyedfélszázra növelte, s egy kötetbe gyűjtötte össze azokat. (Az elbeszélő források lényegesen egyszerűbben hozzáférhetők.) Most tehát legalább arra kínálkozik lehetőség, hogy megvizsgáljuk: ad-e egyáltalában módot a most ismert forrásanyag kérdésünk megválaszolására?Két megközelítési módot ajánl az eddigi kutatás, s e kettő közül kétségkívül az nyújthat biztosabb eredményt, amelyik a tényleges társadalmi helyzetből kíván kiindulni. Ebben az irányban kezdem el tehát a vizsgálatot. 1. A résztvevők helye a társadalmi ranglétrán Elsődleges és másodlagos forrásainkban (az oklevelekben és a kortárs elbeszélők szövegeiben) fennmaradt névanyagunk vizsgálatát megkezdve két dolgot kell előre leszögeznem. 193