Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Barta Gábor: Az 1514. évi parasztháború résztvevői

Egyrészt azt, hogy a tulajdonképpeni parasztháború kitörését megelőző időszak a keresztes hadszervezés hetei - kívül esik figyelmünkön, mivel szereplőiről, mint felkelőkről már nem hallunk. Hat keresztes vezetőről beszélek: Illés tolcsvai plébánosról, Szűr Lőrinc sacai „polgárról", „providus" Bagoly Ferencről, a szikszói plébánosról, s végül Kecskés Tamásról és Mészáros Lőrincről.

3 Nem a toborzás bázisairól kívánva beszélni, csak annyit jegyeznék meg, hogy c hat ember szinte a parasztság valamennyi rétegét reprezentálja: két mezővárosi pap mellett egy „providus", egy falusi „polgár" van jelen, s mellettük két meghatározhatatlan figura (Mészáros cs Kecskés), akik névhasználatuk alapján akár kisnemesek is lehetnek. Ez a kép pontosan megfelel annak, ahogyan a toborzás lefolyását az azt nyilvánvalóan legjobban ismerő Bakócz Tamás érsek jellemzi: „rustici et agrestes" valamint „nobiles" álltak a zászlók alá/* Második előrebocsátandó megjegyzésem az, hogy a vizsgálat nem szorítkozhat pusztán az egyénenként ismert figurák felkutatására. Föl kellett használnom minden olyan adatot, amely, konkrét közösségekről beszélve, lehetőséget nyújt az egyes rétegek jelenlétének, vagy jelen nem létének megállapítására. Ezzel szemben a névszerint ismert felkelők közül eltekintettem azok számbavételétől, akikről nevükön kívül az ég világon semmi egyebet sem tudunk. Ezek a következők: Albert erdélyi felkelő vezető, Kun Lukács Aradon kapitánykodó keresztes, Pogány Benedek bácskai felkelő hadnagy, s végül Sós Domokos, a parasztháború dunántúli utóvédharcainak szerencsétlen sorsú irányítója.

5 Vegyük tehát sorra értékelhető adatainkat. 1. A tulajdonképpeni szegények kategóriája. 1. Técső, Hosszúmező, Huszt és Visk lakosságát utóbb egyetemesen vádolták zavargások kezdeményezésével. Mivel utóbb „hűségéért" mind a négy oppidum kedvezményeket kapott a királytól, feltehető, hogy a települések szegényeit tették meg bűnbaknak - azaz ők is részt vettek a mozgalomban.

1

5 2. Lippa mezőváros tárt kapukkal várta Székely Dózsa György hadait. Ha senki sem akart ellenállni, nyilván a szegények is a felkelőkhöz húztak.

7 3. Budán és Pesten a felkelés kitörése körüli napokban a köznép kifejezetten szimpatizált a keresztesekkel, s az első úri megtorló akciókat a hatóságok csak nehezen erőszakolhatták keresztül. „Száleresi" fegyverletétele ezt követően a polgárság elhatárolódásának, visszavonulásának a jele. Június derekára viszont, mikor Dózsa Gergely hadai újra fenyegették a székvárost, a szegények még az ellenük küldött katonaságot is megtámadták.

8 4. Kolozsvár város vezetői megkísérelték az ellenállást, mégis be kellett engedniük a kereszteseket. Ez és az erre következő zavargások elég határozottan mutatnak a köznép felkelőszimpátiájára.

!

) 5. Monostor mezőváros (Temes megye) testületileg került a vádlottak padjára, s a későbbi fejlemények, melyekről alább szólok, valóban az egész közösség, tehát a szegények megmozdulását is igazolni látszanak.

1

0 6. Szeged város lakói közül - ezúttal már a Vcrancsics hagyaték ismeretlen krónikása szerint - sokan beálltak a paraszthadba. A város maga ugyanakkor érintetlen maradt, ezért valószínű, hogy nem a hatalmat birtoklók, hanem a szegények adták e „lázadókat".

1

1 194