Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Krupa András: Egy újkígyósi népi önéletírás (Szántó Józsefné)

az iskolát, és jött a magyar szóló, a magyar keringő, német, japán csárdás, ezt négyen jártuk. Polka, krájsz polka, rezgő polka, foxtrott, a vonsztepp 5-6 figurával, a francia négyes és a tangó, amit én nagyon szerettem. Azért írom ezeket le, hogy megmaradjon az utókornak. És táncoltunk rengeteget, virradatig. Hej, de kedves szép emlék ez, és véget vetett ennek a szép napoknak a testvérbátyám halála, aki a 19-es forradalom idején Odesszában meghalt mint hősi halott. Ott van eltemetve a hősök temetőjében. Szondi György főhadnagy szállította oda az odesszai kórházból, és a cím- és a sírszámot megküldte a Vöröskereszt útján, ami így nézett ki: Gera János krp. őrv. Született 189S. november 2-án. Meghalt 1918. ápr. 3-án. Ez volt ráégetve a fejfájára. Ez minket, az egész családot mély gyászba borította. Édesanyánk vigasztalhatatlan volt. Nekünk elnémult a dalos ajkunk. Hej, pedig nem túlozok, ha azt mondom, hogy Margitka nővérem olyan gyönyörűen énekelt, hogy felvehette volna a versenyt sok énekessel. Papok, tanárnők, tanítók, akik jártak hozzánk, könyörögve kérték jó anyánkat, hogy adja oda énekiskolába. Nem egyezett bele, pedig mi is kértük. Világhírű énekes lett volna belőle, de anyánk nem egyezett bele. Később ő is megbánta. Eltemetett tehetség. Már nagyon sok szép éneket hallottam, de a fülembe csendül az ő finom hangja. Nem találtam föl senkiben ezt a gyönyörűen csicsergő hangot. Sokszor még otthon voltam, könyörögtem neki, hogy énekeljen. Az tudott sírni és nevetni egyszerre, már iskolás korában. Ez mind elmúlt. Áchim L. András Űjkígyóson Magnetofonfelvétel, elmondta Szántó Józsefné Mikor Achim Andrást akarták képviselőnek választani Kígyóson, nagygyűlés volt, és Achim jött a csabai gazdákkal, lobogós hintókkal, sokan jöttek. Ide a piactérre. És akkor édesapámnak katonabarátja volt Áchim, együtt szolgáltak fiatalkorukban. Minálunk szálltak meg, kocsisa ottmaradt nálunk. Gyönyörű két sárga lóval, fekete hintóval. S akkor, mikor vége volt itten a gyűlésnek, mink Sörösék előtt álltunk a téglarakáson, mink gyerekek, néztük, hogy mi van. Achimot ott fölemelték a népek, a piactéren, a vállukra. Annyi nép volt ottan, mint egy vásáron. És akkor Zsilinszky Endre meg a főjegyzőéknél volt ebéden, Áchim nálunk. És akkor ebéd előtt, mikor vége volt a gyűlésnek, Áchim jött hazafele mihozzánk. A főjegyző beszélt a községház előtt, azon a hirdetőkövön állt, és ez odakiáltotta neki, Áchim, hogy: No, most már beszélhetsz, kopasz szamár! Erre nagyon megharagudott Zsilinszky Endre, és este nálunk vacsorázott Áchim. Soha nem felejtem el: töltöttkáposzta volt meg rétes. Túrósrétes volt az előétel, töltöttkáposzta utána. Én itt ültem, itt ült Áchim András bácsi, ott ült édesapám, itt ült anyánk. Azt mondja apámnak: Te, Andris, most mán - jó borunk volt nagyon, mert nagy szőlőskertünk volt - te, Andris, aszongya, most mán ezt a jó bort idehoztad, akkor eldanoljuk a nótánkat is. Addig nem megyek haza. Én kaptam tőle egy húsz krajcárost, mert akkor rézpénz vót, és új vót. Azt mondta, megölelt: 182