Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Krupa András: Egy újkígyósi népi önéletírás (Szántó Józsefné)

Na, Erzsikém, adok neked egy aranypénzt, tedd el jól. Én eltettem az aranypénzt. És akkor, hát bizony úgy beborozott Bandi bátyánk, úgy hívtuk, hogy úgy kellett lekísérni a lépcsőn. A kocsisa meg apám kísérte le. És akkor, mikor fölment, előbb elénekelték az apám nótáját, aztán meg az övét. Édesanyám gyönyörűen tudott énekelni, annak is muszáj vót mondani. Azt mondja apámnak: Te, Andris, ha az én feleségem így tud énekelni, aranyos papucsot vennék neki. Apám mondta neki: Jó, jó, most mán hazamehetsz, ittál eleget. Kikísérte, fölült a hintóba, görbebotjával verte a hintó alját, azt mondja: Fiaim, odaszólt a béreseknek, ott álltak, nekünk három béresünk volt, az ajtóba: Ha én bejutok a képviselőházba, megtanulják ezek a bitang urak, hogy a szegény ember is ember! Másnap, mikor fölébredtünk, jött a hír, hogy Achimot agyonlőtték. Zsilinszky Endre agyonlőtte. Akkor este énekelte el nálunk utoljára a nótáját. Agyonlőtték másnap Achimot. És akkor apám meg anyám fölültek a hintóra, és elmentek Csabára, bent vótak a kórházba, de másnap meghalt, és Zsilinszky Endre meg Gyuszi önként jelentkeztek. Igen. És azt énekelte Áchim, lehet, hogy ösmerik, ez közismert nóta, pedig én akkor kicsi lány vótam. Még talán iskolás se vagy iskolás. De voltam, mert azt mondta: Tudok-e olvasni? Mondtam: Tudok. Ha még egyszer valahára Véled együtt lehetnék (énekli). Ki ösmeri? (Közbeszólás: Daru madár fönn az égen . . .) Ezt énekelték. Én tovább nem tudom. Ez volt utoljára Áchim nótája, másnap meghalt. Az a pad, amin ő ült, az ott van énnálam. Egy karospad, mert akkor új volt. Mikor édesapám meghalt, Margit nekem adta azt a padot. Hát én azt úgy őrzöm emlékbe. Ha meghalok, mondtam a gyerekeimnek, adják oda a csabai KISZ-klubba. Ottan, ahol őtet ismerik vagy tisztelik. 183