Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik István: Szarvasi napló 1944-1947

Ez a szarvasi tanintézet híres-nevezetes iskola volt. Még kettő volt ilyen az országban: Székesfehérváron és Debrecenben. De a három közül is a legpatinásabb, a legjobban ellátott a szarvasi volt. A gazdagon felszerelt iskola 460 kat. holdas mintaszerű tangazdasággal, elit állatállománnyal, jól kezelt kertészettel rendelkezett. A földművelésügyi minisztérium (FM) a vallás- és közoktatásügyi minisztériummal (VKM) folytatott régi vitájában bizonyítani akarta, hogy az ő intézményei toronymagasan felette állnak a YKM hasonló intézményeinek. Nagyzási mániából szerveztek „tanszékeket", mint az egyetemeken, főiskolákon és táplálták azt a közvéleményt, hogy az itt végzettek nem maradnak el használhatóságban a gazdasági akadémiát végzettektől. A tanulók dzsentri- és kulákgyerekek voltak, akik végzés után jelentős arányban a saját birtokukon gazdálkodtak. - Az egész intézmény a feudális Magyarországhoz kötődött, nemcsak a felügyelő minisztérium miatt, hanem a tanárok és a tanulók érdekeltsége miatt is. Katonás fegyelem, rend és tisztaság uralkodott az iskolában és a tangazdaságban, amihez az anyagi fedezet is bőven rendelkezésre állt. Az oktatás színvonalas volt, a nevelés megfelelt Horthy-Magyarország kleriko-feudális erkölcsi elveinek. A tanítást mindennap a Hiszekegy elmondásával kezdtük. De ez nem volt különös vagy egyedülálló, legfeljebb következetesebb és teljesebb. Mindez számomra csak ott derült ki és egyik-másik vonása egyenesen kellemesen érintett. Pl. a tisztaság, a jól felszerelt fizikai szertár, a naponta felvikszolt parkett, a nagyablakos, világos tantermek stb. Hiszen Orosházán az általam készített eszközökkel mutattam be a fizikai törvényeket és a nagyobbacska kulákházban levő gimnáziumi tantermekben fű nőtt a falon. Örültünk, ha fáradt olajat sikerült szerezni a recsegő padlóra, az iskolai adminisztrációt pedig én bonyolítottam ezen az írógépen, amin most ezeket a visszaemlékezéseket kopogtatom. - Míg Orosházán heti 42 órában tanítottam (mert más iskolákban is órákat kellett vállalnom, hogy családomat eltarthassam), addig itt heti 14 órám volt magasabb fizetésért. A háborús időkben különösen jelentős volt, hogy ún. terményjárandóság is a fizetés részét képezte: tej, tűzifa, takarmány. Így sertést is lehetet hizlalni. Volt kétemeletes tanári lakóház is, fürdőszobás, összkomfortos lakásokkal, de ott éppen minden lakás foglalt volt, ezért Vajda Péter u. 141. sz. alá (ún. Mocskonyi ház) költöztem. Alig találtuk meg a házat, mert mellette a 82. sz. ház volt. Szarvason ugyanis a házakat akkor még az építés sorrendjében számozták. Számomra az első idők az akklimatizálódás hónapjai voltak. De nem sok időm volt a tájékozódásra, mert 1943 áprilisában behívtak katonának Orosházára és rövidesen kivittek Ukrajnába. Szerencsére kéthónapi katonáskodás után az iskola és az FM kérésére, mint az iskolában nélkülözhetetlent, leszereltek. Idejében volt, mert zászlóaljamnál politikai nézeteim miatt parancsnokaim már rossz szemmel néztek rám. Másrészt azért is idejében volt, mert éppen harmadikgyermekem születése előtt érkeztem haza. A következő idők iskolai munkával, családi problémákkal terheltek voltak. Mindenekelőtt a kollegákkal, az ifjúsággal ismerkedtem. Azzal is közelebb kerültem a tanári kollektívához, hogy 1944 elején beköltöztem a tanári házba. De a háború ismét közvetlenül is beleszólt az életünkbe. 1944 augusztusában, mikor feleségem betegen szüleinél Öfehértón volt a három gyerekkel együtt, ismét behívtak katonának. Ezúttal tartalékos tiszti tanfolyamra Pécsre, Várpalotára. Pécs felett zúgtak el a Budapest, Miskolc bombázására induló angol-ame12