Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - SZEMLE

keztek meg a történetiség elvéről, azaz a jelenségek időben való elrendezéséről, külön is a javukra írható. Dicséretes szemlélet és módszerbeli bravúr ez egyszerre. Nem időtlenítenek tehát. A jelenségeket szigorúan térben és időben helyezik el, tudják, hogy e kultúra is, mint minden osztály kultúrája, a fejlődés bizonyos fokán és szakaszában keletkezett, növekedett, gazdagodott és virágzott ki. Nem engednek tehát sem a hajdani romantikus-giccses, sem a mai divathajkurászó, primitívségre éhes rokkant lelkűeknek. S éppen ezért nem engednek, nem engedhetnek abból sem, hogy a magyar múlt legnagyobb tömegű dolgozó osztályának kultúrája nem a különlegességek világa, de szerves része a nemzet egyetemes kultúrájának. S hogy ez valóban köztudottá és köztudattá váljék, hogy közgondolkozásunkban el tudja foglalni méltó helyét végre, abban Kósa-Szemerkényi jól sikerült könyvének, hisszük, jelentős funkciója van és lehet. És hogy e fiatal néprajzos szerzői pár egyik tagja, Kósa László éppen a békési tájak, Gyula város szülötte, lapunknak, s a lap olvasóinak egyaránt külön örömére szolgál. Benne itt e hasábokon tehát nemcsak egy jól sikerült munka egyik szerzőjét, de szűkebb hazájának egyik tudományos, a tájjal és népével eleven kapcsolatot tartó fiát is köszönteni kívánja e rövid recenzió. 668.