Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - SZEMLE

a bölcsőtől indítják leírásukat, s mintha csak a növekvő gyermek ismerkedne vi­lágával, a lakáskultúráról, azután a ház­ról, a ház, a parasztporta tartozékairól beszélnek, végül kibomlik előttünk az egész falukép, s a különböző település­formák egész rendszere. Merészen és szépen ível ez a kalauzolás! A következő fejezetek az anyagi kul­túra világába vezetnek bennünket. Az állattenyésztés és növénytermesztés min­den fontos mozzanata, a munkafolya­matok és munkaeszközök, a hajdani pa­raszti termelés egész struktúrája kerül terítékre, s válik érthetővé még azok számára is, akik valaha csak vonatab­lakból láttak legeltető pásztorokat, szán­tó-vető-arató parasztokat A termelő­dolgozó ember életéről szólva szinte ma­gától illeszkedik fejtegetéseik közé a dolgos hétköznapok során mintegy mel­lékesen ,kitermelődött" művészi színvo­nalú pásztorfaragások és betyárdalok be­mutatása. A hagyományos paraszti világ talán legszínesebb s leginkább szembeötlő sa­játja a népviselet volt. A színek és for­mák gazdagsága csakugyan szemet gyö­nyörködtető, megkapó még ma is. Könyvükben is az, anélkül természet­szerűleg, hogy ahhoz bármiféle roman­tikus mellékíz csapódna. Itt is, mint mindenütt, a tények szigorú tisztelete vezeti tollúkat. Sajátos tere volt hajdan a paraszti élet­nek a vásár. Termelésük kapitalizálódá­sának korában nőtt meg igazán jelentősé­ge. A paraszt termékei javát e vásárokon értékesítette, s szerezte be életviteléhez és termeléséhez szükséges árukat. A vá­sár azonban nemcsak az árucsere lebo­nyolításának színtere, nemcsak a termék­cserék piaca volt csupán. A falujához, faluja határához kötött és kötődött pa­raszt látóhatára a katonáskodáson kívül e vásárokon kezdett kitágulni igazán a világra. Ünnepi alkalom is volt a vásár. Távoli falvak parasztjai elsősorban egy­más között, de a városok iparos-keres­kedő rétegeivel is termékeik mellett ta­pasztalatokat, véleményt, sőt esetenként eszméket is cseréltek. Könyvüknek, gondosan ügyelve a szerkezeti arányokra is, négy fejezete foglalkozik az ún. szellemi kultúrával. A játékok, szokások, ünnepek és mesék világa ez, amelyben az oly kemény, küz­delmes és rideg paraszti sors föl-fölol­dódott, át-átmelegült; tréfákkal és me­sékkel feledtette önkeserveit. A nép ál­tal teremtett szellemi kultúrát tulajdon­képpen már csak egy lépés választja el az egyetemes magyar kultúra magasla­taitól. Attól a megújító, megújuló és egymásba áramló folyamattól, amelyben a nemzet nagy alkotói, éppen e népi kultúrára építve, belőle merítve, nem egy közülük maga is a népből származva, átemelték s a legmagasabb szinten egye­temes emberi értékűvé tették népük kul­túráját. Csokonaitól Kodály Zoltánig, Arany Jánostól Illyés Gyuláig. Népszerűsítő, ismeretteriesztő munká­val állunk szemben, ráadásul ifjúsági ki­advánnyal. A szerzők feladata s célja nyilvánvalóan nem lehetett az, hogy szak­tudományuknak olyan szintézisét teremt­sék meg, amely tudományos mértékkel is mérhető. Nem is erre törekedtek. Arra azonban igen, hogy a tudományos kutatás legfrissebb eredményeire építsék könyvük valamennyi fejezetét, valamennyi megál­lapítását. Szaktudományuk alapos isme­rete, jártasságuk annak valamennyi ága­zatában, kutatási terrénumában, - nos ez az ismeretterjesztő munka szilárd fe­dezete, ettől kapja nemes veretét és hi­telét. Felétlenül ki kell emelnünk még va­lamit: A könyv szemléleti és módszer­beli erényét. Láthattuk, a szerzőknek csakugyan gazdag kulturális örökségről kellett számot adni. S e kultúra teljes szélességét átívelő bemutatás önmagá­ban véve is jelentős teljesítmény lenne. És hogy közben egy percre sem feled­667.

Next

/
Thumbnails
Contents