Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Az istenek sokasága

A Buddha legenda. „A jövendő Buddha a Tusita-mennyország istenei között tartózkodik, amikor azt hallja a mennyei hangok harmóniájából, hogy itt az ideje leszállni a földre, hogy meggyőzze az életet és halált... Az istenek tanácsa előkészítteti a földre való eljövetelét. Brahmán papoknak öltözött mennyei lények jelennek meg a földön, s megjövendölik Buddha eljövetelét." -Ni csak! - szólt (Gubuznai) Gyomai Géza. - Álljunk meg itt, emberek - előveszi a kis katekizmust. - Hát nem csodálatos ez? - Itt van, amit tanultunk, de mostanáig nem értettünk, csak hittünk: „Isten elküldötte Gábor főangyalt Názáret városába egy szűzhöz, akinek neve Mária volt. Az Ür angyala így köszöntötte; Máriát: »Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Űr van veled, áldott vagy te az asszonyok között«. Szűz Mária megijedt, de az angyal így szólt: »Ne félj Mária, mert kedvet találtál Istennél. Fiad születik és nevét Jézusnak hívod, ö Isten fia lesz és országának nem lesz vége«. - De nevethetne az ember, ha nem szégyellné magát - szólt Uhrin Gyurka. - Jól van na, gyerünk tovább. „A jövendő Buddha az égből lenéz s kiválasztva a kort, a családot, s anyját is, akitől megszülessék... Az arca derűs, a homloka tiszta, a hangja kedves, a növése mint a liliomé Májának, akit Buddha anyjává van kiszemelve. Buddha elbúcsúzik az istenektől, meghallgatja utolsó utasításaikat, s elhatározza, hogy három pár agyarú fehér elefántként megy be anyja testébe." - Ez, Géza, még furcsább - szólt Máté. - Buddha maga választja anyját. Na de lessük, a három pár agyarú fehér elefánt hogy megy be asszony testébe? - Ez nagyon érdekes lesz! - nevetett Gyurka. - Folytasd, Pista. Mosolyogtak azok a szaktársak, akik előbb ámulva néztek össze. Én azonban mosolygás nélkül folytattam: „Suddhodana király palotájában ezalatt csodák történtek. Minden magától csodálatos tisztává válik, a palotára messziről jött madarak szállnak s énekelnek, a fák virágba borulnak, a tó felszínét ellepik lótusz virágai, a zenélő szerszámok maguktól adnak hangot, s az egész házat fényesség árasztja el. Maya is érzi, hogy közeleg az elhívatása. Férjét megkéri, hogy a tisztaságot, amit fogadott, megtarthassa s a palota egy csendes zugába visszavonulva, virágokból vetett ágyon álmodik: egyik szép kép a másik után vonul el szemei előtt, édes hangokat hall, illatfelhőbe merülve vár. Az istenek előre mennek. Virágokat szórnak Suddhodana palotájára, Maya fekhelyét pedig mennyei szüzek veszik körül, akik látni akarják Buddha anyját. Mikor Buddha megindul, testéből világokat elárasztó fényesség sugárzik, a föld megindul s még Jama országában, a pokolban levő lelkek is megérzik az eseményt, kínjaik pillanatra megszűnnek. Az emberek feledve minden gonoszságukat szeretik egymást, mikor megtörténik a csoda: Buddha három pár agyarú fehér elefánt formájában bemegy anyja testébe a jobb oldalán." - Ennél mesébbet mán csak a józan észt gonoszsággal összekeverni tudó ember agyaihatott ki - szólt kissé morgó hangon Kurilla István. - Ez már mesének is olyan, amin nem tudja, nevessen-e, vagy bosszonkodjon az ember, érzésének, gondolkodó képességének ilyen merész lebecsülésén! - Igazad van, Kurilla öcsém! - állapította meg Lukács bácsi. Ez amit most hallunk két és félezer év előtti mese. A mi mesevallásunk kétezer éves. És még népünk jórésze ma is hiszi: Mária szűzen szülte Jézust. Na, mondjuk meg az igazat: mi akik tudjuk, hogy születtek gyerekeink, mégis hittük, no! 592.