Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Az istenek sokasága

„Varuna a vízben is lakik s a sötétben is uralkodik. Azért ő a mindent tudó és mindent látó isten, aki az igazság istene is: hurkot vet a gonosztevőre, s borzasztó vízkórsággal sújtja a bűnöst... A népszerű Indra azonban elhomályosította alakját, hogy a víznek és az esők istenének pozícióját sem tudta megtartani, hanem gyulladt, vörösszemű, kopaszfejű, vízkóros démonná süllyedt. Az asurák démonokká süllyedt nemzetségét a devák taszították le trónjukról. A devák között Indra a legnépszerűbb, aki az ég és föld királya. Ég és föld en­ged szavának. - Na, ez megint érdekes tehetség, vagy tán hatalmi versengés Indra és Józsue között, Gyurka bátyám - szólt Géza. - Az előbb említett cikkben írja Hunya Jó­zsef: ... „A leghíresebb vezér, kit a (biblia) világtörténelem fel tudott mutatni, bizonyára Józsue volt. Ö nem csak 31 királyt győzött le, de a folyóvizet is fel tudta tartóztatni folyásában s a napot haladásában . . . Jerikó város ostrománál Józsue megállította a földet is forgásában . .." - Könnyű nekünk, akik már kivergődünk a hiszékenység homályából, mosolyogni az ilyen meséken - szólt Polányi Máté. - Szomorú, hogy még Endrődön is sokan hiszik . . . - Ha nem hinnék, Máté, nekünk már nem kellene ezzel foglalkozni. De had foly­tassam: „Indra olyan nagy és hatalmas, hogy a világ fölé hajolva lábának a hüvelyk­ujja befedi a földet, s összeszorított markában elfér az egész világ. Indra állandó harcban áll a démonokkal és ellenfelével, Vritrával, a levegő szörnyetegével, aki felhőkbe burkolódzik, aki visszatartja az esőt és a földön terméketlenséget okoz. Indra azonban villámaival leveri Vritrát. A másik gonosz isten Rúdra, akit az iste­nek brahmán legenda szerint úgy teremtettek, hogy Pradsaptit lányával elkövetett vérfertőzéséért vele büntessék meg. Minden isten odaadta valamely kegyetlen és gonosz tulajdonságát és ezekből keletkezett Rúdra, aki különben a vihar istene, be­tegségek és nyavalyák okozója . . . - Állj meg, öcsém - szólt Lukács bácsi. Csodálatos ez, emberek. Bár nemcsak ebben az istenmesében, hanem a többiekben is harcolt egyik isten a másik ellen. A nép pedig mintha nem lett volna. - Voltak azok, Lukács bácsi akkor is, de csak igavonónak számítottak, mit ma a magas kultúrában - szólt Katona György. - De ebben már bőven vannak, démonok, ördögök, boszorkányok, kísértetek is. így valamennyire hasonló ahhoz, amit a háború előtt mi is hittünk, a vallásosak ma is hiszik. Hát nem hiszik még ma is, hogy vannak rontó asszonyok, akik a boszorkányokkal cimboráskodnak? Megrontanak embert, állatot? - De igaz ez, Katona barátom! - mondta nevetve Uhrin Gyurka. - Mit tagad­nánk! Mindnyájan hittünk abban, amit elmondtál. Ha eszembe jön, nevetem, de akkor a hideg is kirázott. Tizenhat éves voltam. A kondorosi tanyán legénykedő béres. Édesanyám vasárnap, amikor tisztálkodni hazajöttem, a nadrágom belső oldalaira két nagy foltot varrt. A tanyába késő- este indultam. A sötét és magány na meg a sok ostoba boszorkánykísértet mesék is hatottak rám. Az idő csendes, de koromsötét. Még csak távolról sem hallani zajt. Egyszercsak hallom: sity-suty, sity-suty .. . Hátra, oldalra nézek, sehol semmi. Gyorsabban lépkedek - a suttyogás is gyorsabb. A pipa kiesett a számból és nem mertem megállni felvenni, hanem ahogy a lábaim adták, sebesebb a sity-suty is. Három kilóméternyit szaladtam a tanyáig. Még jobban megijesztett, hogy a tanyaudvarban a kutyák se nem ugattak, sem felém nem jöttek. Tudtam, a kísértetektől a kutyák is védőhelyre iszkolnak. Az istállóban 590

Next

/
Thumbnails
Contents