Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - TANULMÁNYOK - V. Kiss Margit: A festő Mokos József

látiói és a türkiz-zöldre pointilírozott ég nem adja azt a megnyugtató harmóniát, amit a szerkezettel már hangsúlyoz a festő. A Bodvapart az előtér közeli foltjait és a mély háttér szín viszonyát igyekszik tisztázni (égre nyúló lombkoronák). Olaszországban festett képei jóval egységesebbek: a képpé szervezés, a tónusok kikeresése a feladata. Legszebb a már említett tanulmány-jellegű Camogli és az ugyancsak tanulmány Tengerpart. Utóbbi kevés motívumú színköltemény: jobbról az előtérben meleg sárgás-rószaszín parti sziklák, a bal előtérben és a háttérben a tenger meghatározhatatlan-finom színben, inkább csak sejtés, a túlsó parttal együtt. Szinte anyagnélküli az egész kép, kevés eszközzel végtelenséget ragad meg, nyugalma, tisztasága és egyszerűsége bámulatot ébreszt. A Hajnalodik Alverában és az Esteledik a Como tó partján mélytónusú tájrészletei egyként természeti jelenségre összpontosulnak: olyan pillanatot kell ellesni, amikor a háttér havasai ragyogó pompában világítanak — rózsaszínekben, liláskékekben. A Dolomitok című pasztelljén hasonló célt tűz ki és valósít meg. Tehát a természetben lezajló történésen van a hangsúly, a festői szenzáció megörökítésén, nem pedig a természet lényegét hordozó Mokos József: Zsilip II. 57