Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 1. szám - TANULMÁNYOK - V. Kiss Margit: A festő Mokos József
„tulajdonság", a végtelenség megközelítésén, átérzésén, megjelenítésén. — Itt a legnagyobb különbség a Dolomitok és a Tengerpart között. Az ismeretlen varázsú táj egyébként is csábító végig az út folyamán: minden élményt meg kell örökíteni, hazahozni. Ha azonban képes a festő nemcsak a látványt, hanem a látvány-kiváltotta gondolatokat és érzéseket is megfesteni, nincs nagyobb baj. A mélyrehangolt gazdag tónusok — a Hajnalodik Alverában címűn — sejtetik a festő további képességeit, értelmi-érzelmi mélységét, a sikála terjedelmét. A Dolomitok olajban való megfestése azonban határozottan súlyos feladatnak bizonyul: az üdezöld síkság hátterében az eddig nem ismert geológiai képződmények színe, formája a legfontosabb problémája, amely aztán eluralja a képet. A Como tó mellől című műve pedig érdekes kettősséget mutat: a táj „szerves" természet-része sötét-meleg, majdnem buja tónusú, alatta a hegylábnál az utca ólmos-szürke, sivár. Most tud már „forma nélkül" is érzékeltetni valamit: eddig nem volt fontos a táj fölé boruló ég-háttér, mert pozitív formában gondolkodott. Most ezt a felületet is elemzi, s már nemcsak színben, hanem a felületkezelésben is differenciál: sűrű és oldott, pasztózus és lazúrozott is tud lenni a távlat és az anyag törvényei szerint. Nagybánya „Reprezentatív" darabokká váltak ezek a képeik; a Művészet közli egyik 1940-es számában a Nagybánya I. címűt (ímelytől alkatója később sem vált meg). Békéscsabán kettő ezek közül köztulajdonba is került: A Munkácsy Mihály Múzeum őrzi a Nagybányai táj eső után címűt, a Megyei Művelődési Központ a Nagybánya II. címűt. Könnyedén megoldott, bravúros felületkezelésű képek ezek; egytől egyig ünnepélyességet árasztva. Az a fajta „finom naturalizmus" 1 7 ez, amely a nagybányai iskola sajátja: a természetkultusz a festés áhítatával övezve. Ezek a távolról szemlélt, „nagy látószögű felvételek" világító egükkel, fényes hegyeikkel azonban valami eszmeiséget is sugalmaznak: ünnepélyes leborulási a Természet nagysága, rendje és fensége előtt. (A Ferenczy könyvben alá is van húzva: „gyöngédség, tisztelet, pietás a természettel szemben.") Ez a pantheisztikus szemléletmód van megerősítve nála a tornyok szerepeltetésével: a nagybányaiak közül két képen is (a Zazarparton és a Nagybányai tájon). Több ez, mint látványfestés. Nem egyszerűen a természet egy kiszakított darabja, hanem mélyebb tartalma, etikai és nemcsak festői mondanivalója van. Nagy dolog ez, ha meggondoljuk, hogy a legtöbb nagybányai festő „Ferenczy látvány-, illetve állapotfestéséig jutott el". 1 8 Mokos Nagybányán festett képed az egyenletes szórt fénnyel megvilágított plein-airt tanulmányozzák (Zazarpart, Nagybányai táj), a-foszlatott foltfestést (Nagybánya I.), sőt a látványból építhető dekorativitást (Nagybányai táj eső után). Ez utóbbi alacsony horizontú képnek szinte függönyszerű felhős ege azokat a formákat játssza vissza, amilyenekből a hegyek „épülnek". A Megyei Művelődési Központ tulajdona, a Nagybánya II. pedig színélvezé56
