Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kósa László: Néprajzi kutatások Békés megyében

A majdnem eljövendő további kutatások számára legfontosabb kiindulási alap Szilágyi Miklós tanulmánya, amely éppen a város és a „falvak" közösségi kapcsolatára, a negyedekre különülő lakosság közösségi életére, hagyományőrzésének módjaira kérdez rá.

13

3 Ugyancsak jelentős Dankó Imre könyve a gyulai vásárokról, a város népéletének talán legfontosabb intézményéről, egyben az első, tudományos szempontok szerint készült magyar vásármonográfia.

13

4 Dankó Imre írt a helyi piacra termelő gyulai fazekasságról is.

13

j E sorok írója a város mezőgazdasága legfontosabb ágának, a zöldségtermesztésnek az eredetét nyomozta.

13

6 Szilágyi Miklós értékes, országos viszonylatban egyedülálló kísérlete a Tanácsköztársaság felvidéki hadjáratában részt vett vörös katonák visszaemlékezéseit a szájhagyomány törvényszerűségeire figyelve elemezte.

1

3' A gyulai németekről csupán elszórt, apró hírlapi cikkek szólnak, a románok helyzete hasonló. Tudomásunk szerint azonban Liikő Gábornak kiadatlan román folklórgyűjtések vannak birtokában.

13

8 A magyarok folklórját és szokásait újságcikkeken kívül a fiatalon elhalt Gulyás János dolgozatai képviselik.

13

9 Implom József összegző és feladatkijelölő tanulmányában összesen tizenegy helyen említi, hogy értékes folklór adatok vannak a birtokában. Sajnos, a város néprajzi irodalmának kárára ezek máig nem láttak napvilágot.

14

0 Végül, ez a tény nem tarthatja vissza e tanulmány íróját annak „bevallásától", hogy az elmúlt tizenöt év alatt Gyula mindhárom nemzetiségétől különböző területekre kitekintve néprajzi adatokat gyűjtött. Különösen nagy, de még kiegészítésre szoruló anyaga van a tanyás gazdálkodás köréből. * * * Az elmúlt harminc esztendőben alapvetően megváltozott Békés megye néprajzi kutatásának helyzete. Bár kétségtelen, hogy a szakszerű magyarországi néprajzi kutatás megindulásakor és első évtizedeiben a kisfalvak, és nem a mezővárosok parasztsága, valamint a különlegesnek tudott vidékek és csoportok (palócok, székelyek, Sárköz stb.) kultúrája iránt érdeklődött, a gyűjtők azonban - köztük a magyar néprajztudomány jelesei - ebben az időben sem kerülték el a megyét. A körösladányi halászok között megforduló Herman Ottóra gondolunk és Kálmány Lajosra, aki éppen az azóta is nagyon elhanyagolt arad-csanádi részeken gyűjtött, Györffy Istvánra, aki a Nagykúnsággal szomszédos helységeket járta be. Bartók Béla és Kodály Zoltán gyűjtéseire pedig már utaltunk. A szétszórtan megjelent adatokat és utalásokat körülményes lenne számba venni, s helyünk sincs hivatkozni rájuk.

14

1 így van ez napjainkban is. A budapesti és más városokból, megyénkből való etnográfusok gyakran gyűjtenek Békés területén, publikálják is eredményeiket.

14

2 A felszabadulás előtti és utáni helyzet között nem ezen a téren következett be minőségi változás. Míg előbb a megyében senki nem akadt, aki rendszeresen foglalkozott volna néprajzi gyűjtéssel és kutatással, utóbb főhivatású etnográfusok, majd egyetemen néprajzszakot hallgatott szakemberek kerültek múzeumi állásokba. Egy-egy jól szervező múzeumvezető (Dankó Imre, Nagy Gyula) hatalmas fehér foltokat tüntetett el a megye néprajzi térképéről. Számított és segített az is, hogy a központilag hirdetett, iskolai szakköröket és magányosan dolgozókat egyaránt mozgósító pályázatokkal a néprajzi gyűjtés társadalmilag elismert ügy, a szocialista közművelődéshez tar487.