Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kósa László: Néprajzi kutatások Békés megyében

A majdnem eljövendő további kutatások számára legfontosabb kiindulási alap Szilágyi Miklós tanulmánya, amely éppen a város és a „falvak" közösségi kapcsolatára, a negyedekre különülő lakosság közösségi életére, hagyományőr­zésének módjaira kérdez rá. 13 3 Ugyancsak jelentős Dankó Imre könyve a gyu­lai vásárokról, a város népéletének talán legfontosabb intézményéről, egyben az első, tudományos szempontok szerint készült magyar vásármonográfia. 13 4 Dankó Imre írt a helyi piacra termelő gyulai fazekasságról is. 13 j E sorok írója a város mezőgazdasága legfontosabb ágának, a zöldségtermesztésnek az eredetét nyo­mozta. 13 6 Szilágyi Miklós értékes, országos viszonylatban egyedülálló kísérlete a Tanácsköztársaság felvidéki hadjáratában részt vett vörös katonák visszaemléke­zéseit a szájhagyomány törvényszerűségeire figyelve elemezte. 1 3' A gyulai né­metekről csupán elszórt, apró hírlapi cikkek szólnak, a románok helyzete ha­sonló. Tudomásunk szerint azonban Liikő Gábornak kiadatlan román folklór­gyűjtések vannak birtokában. 13 8 A magyarok folklórját és szokásait újságcik­keken kívül a fiatalon elhalt Gulyás János dolgozatai képviselik. 13 9 Implom József összegző és feladatkijelölő tanulmányában összesen tizenegy helyen em­líti, hogy értékes folklór adatok vannak a birtokában. Sajnos, a város néprajzi irodalmának kárára ezek máig nem láttak napvilágot. 14 0 Végül, ez a tény nem tarthatja vissza e tanulmány íróját annak „bevallásától", hogy az elmúlt tizenöt év alatt Gyula mindhárom nemzetiségétől különböző területekre kitekintve nép­rajzi adatokat gyűjtött. Különösen nagy, de még kiegészítésre szoruló anyaga van a tanyás gazdálkodás köréből. * * * Az elmúlt harminc esztendőben alapvetően megváltozott Békés megye néprajzi kutatásának helyzete. Bár kétségtelen, hogy a szakszerű magyarországi néprajzi ku­tatás megindulásakor és első évtizedeiben a kisfalvak, és nem a mezővárosok pa­rasztsága, valamint a különlegesnek tudott vidékek és csoportok (palócok, széke­lyek, Sárköz stb.) kultúrája iránt érdeklődött, a gyűjtők azonban - köztük a magyar néprajztudomány jelesei - ebben az időben sem kerülték el a megyét. A körös­ladányi halászok között megforduló Herman Ottóra gondolunk és Kálmány La­josra, aki éppen az azóta is nagyon elhanyagolt arad-csanádi részeken gyűj­tött, Györffy Istvánra, aki a Nagykúnsággal szomszédos helységeket járta be. Bartók Béla és Kodály Zoltán gyűjtéseire pedig már utaltunk. A szétszórtan megjelent adatokat és utalásokat körülményes lenne számba venni, s helyünk sincs hivatkozni rájuk. 14 1 így van ez napjainkban is. A budapesti és más váro­sokból, megyénkből való etnográfusok gyakran gyűjtenek Békés területén, pub­likálják is eredményeiket. 14 2 A felszabadulás előtti és utáni helyzet között nem ezen a téren következett be minőségi változás. Míg előbb a megyében senki nem akadt, aki rendszeresen foglalkozott volna néprajzi gyűjtéssel és kutatással, utóbb főhivatású etnográfusok, majd egyetemen néprajzszakot hallgatott szak­emberek kerültek múzeumi állásokba. Egy-egy jól szervező múzeumvezető (Dankó Imre, Nagy Gyula) hatalmas fehér foltokat tüntetett el a megye nép­rajzi térképéről. Számított és segített az is, hogy a központilag hirdetett, isko­lai szakköröket és magányosan dolgozókat egyaránt mozgósító pályázatokkal a néprajzi gyűjtés társadalmilag elismert ügy, a szocialista közművelődéshez tar­487.

Next

/
Thumbnails
Contents