Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kósa László: Néprajzi kutatások Békés megyében
tozó honismereti munka része lett. A monografikus kötetek körül pedig valóságos kis tudományos műhelyek alakultak ki (Orosháza, Mezőberény). A békéscsabai és gyulai múzeumok után a megye más városaiban, Békésen, Orosházán és Szarvason is alakultak állandó múzeumok, illetőleg kiállítások. Békéscsabán nemrég tervbe vették szolvák és román nemzetiségi múzeum szervezését is. Megváltoztak a személyi és szervezeti feltélekkel együtt a publikálási lehetőségek is. Űj megyei folyóiratok és periodikák jelentek meg: Körös Népe, Békési Elet, Körösmenti Honismereti Közlemények és legújabban az Üj Auróra. Számos néprajzi publikációnak adott helyet az orosházi Szántó Kovács Múzeum évkönyvsorozata és a több mint hatvan füzetet számláló A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai. Megjelent a megyei miizeumi szervezet két évkönyve is, s két további kötet készen áll. Igen nehéz feladat összegezni szemlénk általános tanulságait. Jóllehet, a megye most már nem tartozik a magyarországi néprajzi kutatás által mostohán kezelt területek közé, egy gondolatnyi időre sem mondhatjuk, hogy meg vagyunk elégedve az elért eredményekkel. Áttekintésünkből kitetszett a kutatások egyenetlensége. Nincs olyan vidéke és helysége a megyének, ahol ne lehetne és ne kellene gyűjteni. Tematikus hiánylistát éppen ezért nem is tartunk szükségesnek összeállítani. Néhány szempontra azonban szeretnénk fölhívni a figyelmet. A megye néprajzát eddig túlnyomórészt leírásokból, adatközlésekből ismerjük. Törekedni kell arra, hogy több olyan színvonalas tanulmány szülessen, amely meghaladja a közlés szintjét, és anyagát nagyobb egységben (Alföld, Tiszántúl, szlovák vagy magyar szakirodalom stb.) gondolkodva dolgozza föl. Az egyik legfontosabb kérdése ennek a néprajzilag nagyon összetett, heterogén területnek, hogy a 200-250 éve együtt és egymás mellett élő, nyelvileg, vallásilag, nemzetiségileg különböző, eltérő hagyományú népesség népi kultúrája mennyiben és hogyan integrálódott. Kialakult-e valamilyen új, a többi fölé emelkedő regionális kultúra, akár megyei, akár dél-alföldi vagy jóval szélesebb területre jellemzően? Milyen mértékben hatottak az Alföld erőteljes földrajzi, gazdasági és társadalmi viszonyai? Ezekből a kérdésekből továbbiak adódnak. Krupa András tanulmányai a szlovák szakirodalom adta lehetőségek kihasználásával gyakran vizsgálják a szlovákiai és az alföldi szlovákság népi kultúrájának különbségeit és egyezéseit. Más nemzetiségeknél, főként a magyaroknál ehhez hasonló elgondolást csupán Bálint Sándor újkígyósi tanulmánya vetett föl. 14 3 Nemcsak Szegedet kellene összevetni, mint anyatelepülést, kirajzásaival, hanem a megyebeli magyar lakosság korábbi (Észak-Alföld, Dunántúl) hazáját is vizsgálhatná az összehasonlító néprajzkutató. Nem tudni, hogy kétszáz esztendő múltán járna-e ilyen stúdium eredménnyel. Egyelőre azonban kísérlet nem született. Bizonyos, hogy sokkal több tanulságot hozna az elmúlt százötven évben Békésből kibocsátott telepesek falvainak fölkeresése Arad megyében, a Bánságban és Bácskában. (Kishegyes, Fazekasvarsánd, Igazfalva, Űjszentes, Szapáryliget, Szapáryfalva, Simonyifalva, Bunyaszekszárd, Nagybodófalva, Végvár, Gyorok, Torontálvásárhely stb.) Az ilyen irányú vizsgálatok annál is inkább több eredményt ígérnek, mert ezeknek a falvaknak az anyatelepüléseit, szemben a 18. század eleji vándormozgalommal, ismerjük. Továbbá mind nyelvszigetként élnek, ami erősen konzerválhatta kultúrájukat. 14 4 488.
