Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kósa László: Néprajzi kutatások Békés megyében

A korán elhunyt Banner József és munkatársa, Mester György kutatásainak köszönhetően Elek németségéről tudunk legtöbbet. Ünnepi és névadási szokásairól, valamint gyermekfolklórjáról írtak.

12

0 A szomszédos Kétegyházáról csupán egy rövid román népköltészeti tárgyú cikket ismerünk.

12

1 A battonyai népszokásokról egy vékonyka füzet tudósít.

12

2 Üjabban jelentek meg Grin Igor gyűjtései a szerb népköltészet köréből.

12

3 Mezőkovácsháza részesmunkásainak szerződéséről

12,

5 és fuvarosairól,

12

5 Kaszaper népi táplálkozásáról

12

1' egy-egy cikk szól. Csanádapáca vázlatos monográfiája

1

2' és a 150 éves Kevermes jubileumára megjelent kötet vegyes néprajzi adatokat tartalmaz.

12

8 Újkígyósról, mint szegedi kirajzásról Bálint Sándor írt.

129 Kunágotáról egy, az 1930-as években születet társadalomrajz olvasható.

13

0 Krupa András nagybánhegyesi kutatásai azért úttörőek, mert a magyar-szlovák lakosságcserével a Nyitra megyei Negyedről a községbe került magyarok gazdálkodását és táplálkozását is vizsgálják. Nevezetesen azt, hogy messze földön híres negyedi káposztatermesztők hogyan honosították meg új lakóhelyükön az intenzív kertészkedést, illetőleg hogyan változtak tájjellegű ételeik.

13

1 VÁROS A PARTIUM PEREMÉN: GYULA Gyulát több szempontból hagytuk szemlénk végére, és emeltük ki külön, önálló egységgé. Ha igaz, hogy Békés megye eltérő jellegű kistájak mozaikjaiból áll, akkor Gyula a maga sajátos összetételével az egész megyét kicsiben képviseli. Katolikus magyar lakossága az Észak-Alföldről és a Felföldről, reformátussága a Sárrétről és az Észak-Tiszántúlról, valamint a Szilágyságból származik. Német lakóit telepítették, a románok bevándoroltak. A város a dél-bihari Sarkaddal, a sárréti Dobozzal és Békéssel, a szlovák többségű Békéscsabával, a szegedi eredetű dohánykertész Újkígyóssal, a román Kétegyházával, az Arad megyei német Elekkel, illetőleg református lakossága és népi kultúrája révén leginkább rokon Gyulavárival határos. De nyilvánvaló, hogy nem csak ez utóbbi hagyományos műveltségével állott különböző mértékű kölcsönhatásban, hanem az összes többi szomszédos településsel is. Gyula félévezredig a megye székhelye, és a századfordulóig vetélytárs nélkül a kulturális központja is volt. Sajátos helyzete és funkciója folytán a Szeged-Debrecen közötti térségben egyedülálló, alföldi viszonylatban jelentős tradicionális városmagot, városias központot fejlesztett ki. Amint arra első ízben Erdei Ferenc rámutatott a Magyar tanyák című könyvében, azt a „belvárost" vallási és nemzetiségi szempontból elkülönült „faluk" veszik körül. Amilyen mértékben azonban Gyula egyesíti a megye jellegzetességeit, egészében el is tér azoktól. Nem parasztváros, korábbi mezővárosi jellegét a múlt század végére kinőtte. Zárt beépítésű utcáival, sok templomával, történetének számos mozzanatával az Alföld és Erdély között fekvő, egykor Partiamnak nevezett nagytájhoz kötődik. Nem közjogi értelemben, hanem múltja és népi kultúrája jogán. A nagyjából az Alföld és az erdélyi hegyek találkozása mentén kialakult, Szatmártól Aradig tartó történelmi vásárvonal egyik tagja. Gyula tehát jó terepül szolgálhatna mind az interetnikus, mind a városban élő parasztok kultúráját vizsgáló kutatások számára. Néprajzi irodalma azonban igen szegényes,

13

2 gyarapodásra - mivel 1968 óta nem dolgozik múzeumában néprajzos muzeológus - egyelőre nincs is kilátás. 486.