Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kósa László: Néprajzi kutatások Békés megyében

Gyoma esetében fentebb utaltunk arra, hogy német telepesei miatt sorolhatók a telepített Békési vidékhez is. Valamelyest hasonló a státusa Mezőberénynek. Míg azonban Gyoma túlnyomóan református többségével inkább a Körös menti Sárréthez húz, a három nemzetiségű Mezőberény, jóllehet magyar lakossága a sárrétivel rokon, jellegzetesen újratelepített község. Egészen a legutóbbi időkig egyáltalán nem ismertük népi kultúráját. A témát érintő, néhány apró nyelvjárási közlés nem számottevő. Mezőberény példája éppen azt mutatja és bizonyítja, hogy a kutatás által korábban teljesen elhanyagolt falvak és mezővárosok alapos néprajzi vizsgálata még ma is meglepően értékes eredményeket hozhat. Orosháza monográfiájának példája nyomán Szabó Ferenc szervező és szerkesztő tevékenységének, valamint a nagyközségi tanács áldozatkészségének köszönhetően néhány év alatt készült el a helység történetét magába foglaló két vaskos kötet, a hazai helytörténetírás országos viszonylatban is kiemelkedő teljesítménye.

11

5 Második kötetében tizenkét tanulmánnyal szerepel a néprajz. A kirajzolódó kép korántsem olyan kerek, mint Orosházánál láttuk. A teljes egészből hiányzik például a népköltészet és egy olyan fontos fejezet, mint a kismesterségek, azonban nem egy résztanulmány az orosházi előképes egyes fejezeteinél jóval inkább elmélyed témájában. A három nemzetiség kultúrájának leginkább etnikus különbségeket mutató területeit: (táplálkozás, szokások) párhuzamos tanulmányok tárják föl. A mezővárosok néprajzi vizsgálatának módszertani szempontjait jelentősen gazdagítja Szilágyi Miklós kiemelkedő tanulmánya; Mezővárosi közösség és néphagyomány (II. k. 79-226). A kötetek írása idején, mintegy „melléktermékként" néhány kisebb cikk önállóan is napvilágot látott Hentz Lajos (építkezés, népviselet)

11

6 és Molnár Ambrus (Gabonatermesztés és népesség a 16. században) tollából.

11

7 A CSANÁDI-ARADI SlKSÁG Ide soroljuk az egykori Csanád, illetőleg Arad megye Békéshez csatolt községeit, valamint néhány szomszédos, hasonló történeti fejlődésű, és eredetű, eredetileg is Békés megyéhez tartozó helységet (Kétegyháza, Űjkígyós, Pusztaföldvár). A Békéscsabától és Orosházától délre eső hatalmas, a török hódoltság alatt elnéptelenedett pusztákon csak az utolsó száz-százötven évben alakultak ki szilárd, új települések. Akkor azonban viszonylag elég sűrűn. Az új falvak zöme dohánykertész község volt. Szerződéssel jutottak földhöz, s így 1873 után kisemmizte őket a kincstár. Rendszerint nagy összegű megváltást kellett fizetniük kis parcelláikért.

11

8 A terület legnagyobb földrajzi energiájú helysége, Mezőkovácsháza, is kertésztelep volt, s alig pár esztendeje ünnepelte fönnállása 150. évfordulóját. A dohánykertészek egy része Szegedről telepedett ide (pl. Űjkígyós, Csanádapáca, Pusztaföldvár),

11

9 mások Békéscsabáról (pl. Nagybánhegyes, Medgyesegyháza), vagy Elekről (Almáskamarás), illetőleg távolabbi alföldi helységekből származnak. Mezőhegyes, az állami ménesbirtok szintén külön településtípust alkot. A 18. század elején megült Elek, Kétegyháza és Battonya viszont már az Arad megyei és a bánsági német-román-szerb tömbök felé mutat. A békési néprajzi kutatásokat szemléző tanulmány szerzője ennél a tájnál tud a legkevesebb eredményről számot adni. A községek feléről eddig egyetlen cikk sem látott napvilágot. A megjelent írások viszont mind rövid terjedelműek, és többnyire kisebb jelentőségűek. 485.