Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kósa László: Néprajzi kutatások Békés megyében
és zenei hagyományairól számos magnetofon- és filmfelvétel készült. Ezeket a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete (korábban Népzenei Kutató Csoport) és a Népművelési Intézet archívumai őrzik. Sajtó alatt van Hocopán Sándor több, mint ezer szólást tartalmazó kötete, amely a román folklorisztika egészét tekintve is egyedülálló gyűjtemény. A magyar-román népi kulturális kapcsolatokról Nagy Lajos tollából egy rövid, de annál fontosabb cikk látott napvilágot. Arról szól, hogy az első világháborúig a zsadányi gazdák legényfiaikat bizonyos időre elküldték Bihar megye magasabban fekvő, dombos vidékeinek román falvaiba (magyarcsékei járás) dolgozni, hogy megismerjék az ottani másfajta gazdálkodást. A román gazdák ugyanígy küldözgették fiaikat Zsadányba és más magyar falvakba.' 3 BÉKÉSCSABA ÉS A TELEPÍTETT BÉKÉS A Békéscsaba, Mezőberény, Endrőd, Szarvas, Orosháza, Tótkomlós által határolt terület a középkori Békés megyének nagyjából az a része, amely teljesen elnéptelenedett a török hódoltság végére. Ebben az időben már többnyire fátlan síkság, vízjárások, vizes laposok is alig teszik változatossá a felszínét. Ezért lakossága nem találhatott ideiglenes természetadta védelmet a hadjáratok idején, vagy elpusztult, vagy végleg elmenekült. A középkori aprófalvas településszerkezet helyébe egymástól távol eső, a 18. században rohamosan tanyás mezővárossá fejlődő helységek léptek. Különböző vallású, magyar, szlovák, német népességük nagyobb részben szervezett településsel, kisebb részben a paraszti vándormozgalom hullámain érkezett. Vákuumot töltöttek ki, amelyet keletről a Sárrét, északról a Szolnok megyei és nagykunsági részben kontinuus, részben a Jászságból frissen föltöltődött helységek, keletről a hódoltságot átvészelt Szentes, Hódmezővásárhely és Makó, délről a kamarai kezelésben maradt hatalmas puszták határoltak. A meghatározásnál fölsorolt helységek a terület szélén helyezkednek el. Közrefogják a tanyáikból alakult és a pusztáikra kirajzott falvakat, amelyek életkora a száz esztendőt ritkán haladja meg. Ezek a néprajzilag ma is tartozéktelepülések az anyatelepüléssel alkotnak kulturális és történeti egységet. A telepített Békésben elsősorban Békéscsaba igényli, hogy külön, sajátos néprajzi egységként kezeljük. Békéscsabán százesztendős hagyománya van annak, hogy a helyismereti és az egyházi írók följegyzik a népélet jellegzetességeit is. A sort Haán Lajos nyitotta meg 7 4. Szemián Sámuel ma már szintén muzeálisnak számító képet rajzolt a múlt század középi falusias Békéscsabáról. 7 5 Fábry Károly novellisztikusan oldott, de forrásértékét képviselő írásai történeti néprajzi adatokat tartalmaznak 7 6. A megye régebbi néprajzi irodalmából kiemelkedik Reil Lajos munkája, a Békéscsaba népe. A korabeli magyarországi néprajzi irodalom kevés hozzá hasonló igényű művet alkotott. Kerek képet rajzolt a város paraszti kultúrájáról. Figyelme kiterjedt az élet szinte minden területére: a település, a lakóház képére, belvilágára, a gazdálkodás ágaira, a háziiparra, az étkezésre, a szokásokra, társas összejövetelekre, az öltözködésre, a hiedelmekre, a történeti hagyományokra, sőt a polgárosult parasztság vizsgálatánál olyan fontos, de ritkán számba vett szempontra is, hogy mit olvasnak a csabaiak. Kisebb könyvet kitevő tanulmányának értékét nem rontja patriarkális és idealizáló szemlélete 482.
