Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kósa László: Néprajzi kutatások Békés megyében

A DÉL-BIHARI MEZŐSÉG A 17-19. században - ma már elhalványuló tájnévvel - Mezőség-nek hívták a Nagyvárad és Gyula között elterülő síkságot. Ennek délnyugati pereme, az 1966-ban megszűnt sarkadi járás tizenegy községe tartozik az általunk kialakított tájforgalomba. A mezővárosi nagyságú Sarkadon kívül mind 2-3000 lelkes falvak. Jóval kisebbek tehát, mint a sárréti települések többsége, és közelebb is fekszenek egymáshoz. Hiányoznak a tájról a Körös menti községeknél megszokott tanyák is. Biharugra, Zsadány, Okány a Sárrét szélére települtek, de a táj a mai és a régi Sárréttől egyaránt különbözik. Szárazabb felszínét kisebb erdők teszik változatossá. A vízi életmódnak itt már kevésbé lelték meg a nyomát a néprajzi gyűjtők. A dél-bihari falvak jellegzetesen földművelő települések, a legutóbbi időkig terjedelmes legelőkkel határaik között. Népi kultúrájuk igen sok vonásban hasonlít a Sárrétéhez, de számos szállal kötődik a közeli Erdőhát, a Fekete- és a Sebes-Körös völgyi magyarságéhoz is. Sarkad és Körösnagyharsány a 17. században szabadalmas hajdútelepek voltak, az alföldi parasztság kultúrájának elsősorban történeti tudatban megnyilvánuló sajátos típusát képviselik. Űjszalonta a trianoni határvonal meghúzása után a nagyszalontai tanyákból alakult, a mezővárosról „leszakadt" kultúra különös változatát képviseli.

6

1 Ma még azt kell mondanunk, hogy aki e táj hagyományait, parasztságának tradicionális életét meg akarja ismerni, annak Szabó Pál, Sinka István és Erdélyi József regényeit, elbeszéléseit és verseit kell elolvasnia

6

2. A dél-bihari Mezőség néprajzilag jóval kevésbé ismert, mint a Sárrét. Amit szaktanulmányokban olvashatunk róla, az kevés kivétellel az utolsó tizenöt esztendőben látott napvilágot, a gyulai Erkel Ferenc Múzeum - melynek e táj gyűjtőterülete - személy szerint pedig Dankó Imre (1958-1964 között az intézmény igazgatója) kutató és szervező tevékenységének eredményeképpen. A gyulai múzeum előbb Kötegyánban (1959), majd Mezőgyánban (1961) szervezett néprajzi expedíciót az Erkel gimnázium néprajzi szakkörének tagjai részvételével.

6

3 A gyűjtőutaknak köszönhetően sok-sok tárggyal gyarapodott a múzeum, és számos dolgozat készült az országos pályázatokra. Dankó Imre több kisebb adatközlést publikált Kötegyán néprajzából (tutajozás, cserépedények, cementrajzok).

6

4 Ugyanő írt áttekintő tanulmányt Sarkad népéletéről.

6

5 A térségre vonatkozó kutatásainak hatalmas anyagát kiadatlan kandidátusi disszertációjában életmódbeli változásokra koncentráló vizsgálatokban összegezte.

6

6 Zsadány néprajzának megörökítője volt Nagy Lajos református lelkész, akinek 1962-1966 között született, országos és megyei pályázatokra benyújtott mintegy 50 írását a megyei múzeum és a Néprajzi Múzeum őrzi.

6

7 A táj paraszti állattartásáról csupán kisebb közlések láttak napvilágot.

6

8 Rövid írás tájékoztat a magyar nyelvterületen egyedülálló, Biharugrán és Zsadányban megtalálható szokásról, a zángózásról, amely a különvált, de utóbb összebékült házasok farsangi kigúnyolása.

6

9 Biharugra parasztasszonyainak és leányainak életéről szól Bertalan Ágnes könyvecskéje.

7

0 Dömötör Ákos Sarkadon és Kötegyánban gyűjtött meséi és mondái szinte egyedül képviselik a vidék magyar folklórját.'

1 A terület egyetlen román községe a folklórjáról nevezetes Méhkerék. Jeles mesemondója, Vasile Gurzäu prózai repertoárjával Domokos Sámuel több tanulmánya is foglalkozik. A meséket a magyarországi román folklórt reprezentáló kötetben a budapesti Akadémiai Kiadó jelentette meg.

7

2 Méhkerék gazdag tánc481.