Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kósa László: Néprajzi kutatások Békés megyében
NÉPRAJZI KUTATÁSOK BÉKÉS MEGYÉBEN kósa lászló 1943-ban bnplom József, a gyulai múzeum akkori igazgatója tanulmányt tett közzé „Néprajzi teendőink Békés vármegyében" címmel. Az eredmények szemléje után, amint valójában a teendőkre kerítette a sort, a következő szavakkkal kezdte mondandóját: „Végigtekintve a Békés vármegyében eddig végzett néprajzi munkán, meg kell állapítanunk, hogy vármegyénknek az eddig ismert adatok alapján megrajzolható néprajzi képe igen vázlatos. Áttekintő képünk alig egy-két kérdésben van, a kérdések egész sorához azonban eddig még senki sem nyúlt." 1 E tanulmány íróját az foglalkoztatja, hogy vajon az azóta eltelt több, mint harminc esztendő mennyire változtatta meg az bnplom által föltárt helyzetet. Módszertanilag legegyszerűbbnek tetszik lmplom munkáját ott folytatni, ahol ő abbahagyta, csak az azóta született eredményeket számba venni. Ez azonban nem vezetne igazi, a címben megjelölt célunkhoz. Mindenekelőtt azért nem, mert a mai megye 1950 óta nem azonos a harminc évvel ezelőtti területével. Számos egykori Bihar, Szolnok, Csanád és Arad megyei helységgel gyarapodott, a korábban hozzátartozott Öcsöd és környéke viszont kivált kötelékéből. Területének majdnem kétszeresre növekedése egyidejűleg népi kultúrájának képét is színezte. Semmi okunk arra, hogy az újonnan Békéshez csatolt vidékeket áttekintésünkben hátrányban részesítsük, sőt a felzárkóztatás a feladatunk. Elöljáróban meg kell azonban mondani, hogy a területgyarapodással a megye néprajzi jellege lényegében nem változott. A korábbi állapotban is mozaikszerűen egymáshoz illeszkedő, különböző történelmi-társadalmi fejlődésű, nemzetiségű és vallású helységekből és kistájakból tevődött össze. Utóbb újabb néprajzi mozaikegységekkel bővült a kép. Pótolnunk kell tehát Implomhoz képest ezeknek a frissen „békésivé" lett, de táji-történeti szempontból biharinak és Csanádinak maradt részeknek az ismeretét. És ki kell egészítenünk őt magát is a megyebeli szlovákságot illetően, melynek kutatását - a különben igen tájékozott, részletekbe menő tanulmányban - kissé vázlatosan tekintette át. Végül csak úgy kerek a Békés megye néprajzáról alkotott képünk, ha a korábbi, az lmplom által is szemlézett művek és gyűjtések jelesebbjeit sem tévesztjük szem elől. Nem vágunk mondandónk elébe, ha ismételten arra a tényre hivatkozunk, ami szakkörökben ma már országszerte közismert, hogy Békés megye az utolsó másfél évtizedben a hazai helytörténetírás élvonalába küzdötte föl magát. 2 A helytörténetírás ösztönzően hatott a néprajzi kutatásokra, ami nem csak abban nyilvánult meg, hogy a tanulmánykötetekben több-kevesebb helyet kapott a népi kultúra vizsgálata (Orosháza, Mezőberény, Sarkad, Vésztő), hanem bibliográ476.