Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Csatári Béla: Békés megye társadalmi, gazdasági helyzete és fejlődése az elmúlt 30 esztendőben (1944-1974)

a megyében. Az 1000 lakosra jutó ipari beruházás az országos átlagnak még a 20%-át sem érte el. A kisebb-nagyobb fejlesztések is a háború előtti hagyományokra épültek (pl. Ruhagyár), csak a Forgácsoló Szerszámgyár jelentett új struktúrát a megye iparában, az 1951. évben történt üzembehelyezéssel. Erre az időszakra esik több, kisebb tanácsi vállalat létrehozása, s számos kisipari termelőszövetkezet megalakulása általában régi, elavult műhelyekben, épületekben. A fejlesztés Békés megyében megvalósított módja és üteme az ipari dolgozók számának növelését kisebb mértékben tette lehetővé, mint ahogy azt a munkaerőtartalék „engedte" volna. így, 1949-54 között csak 7000 fővel, összesen 21 ooo-re emelkedhetett a szocialista iparban dolgozók száma. A munkaerőtartalék és a mezőgazdaság szocialista átszervezésének folyamatában felszabadult munkaerő foglalkoztatása pedig megkövetelte volna a megyében való elhelyezkedés biztosítását, ennek hiányában azonban tömeges elvándorlás indult meg. (1949 és 1959 között a vándorlási veszteség 44 000 fő volt a megyében.) A földreform után néhány évvel már nyilvánvalóvá vált, hogy az egyre növekvő szükségletek és a kisárutermelés útján előállítható élelmiszerek mennyisége közötti ellentmondás nem oldható meg csupán a kisés középparaszti gazdaságok termelésének fejlesztésével, ezért a mezőgazdaságot nagy tömegű árut termelő, a felhalmozásra és bővített újratermelésre rendszeresen és szilárdan képes szocialista nagyüzemi alapokra kellett helyezni. A mezőgazdaság szocialista nagyüzemi kialakítása az állami gazdaságok és az állami mezőgazdasági gépüzemek szervezésével kezdődött meg. A felszabadulás előtt a megye mai területén mindössze egy állani gazdaság, a Mezőhegyesi Ménesbirtok volt, s ez 1945. után is megmaradt. Később állami kezelésbe kerültek olyan - többnyire a községektől, utaktól távol fekvő gyenge minőségű - földek is, amelyekre a földreform során a parasztság nem tartott igényt. Ezek a területek egyházi, iskolai, továbbá az át- és kitelepítések során állami tulajdonba került földekkel gyarapodtak. Az első állami gazdaságok 1947-ben alakultak a megyében. A széttagolt és kicsiny területekből 100-200, 500-1000 holdas gazdasági egységeket szerveztek. A jelentős területnövekedés 1948-ban kezdődött meg, melyet nem központi terv irányított, hanem kizárólag a helyi adottságok, a földfelajánlások mértéke, a tartalékföldek elhelyezése és nagysága befolyásolt. 1949-50-ben megindult, majd folytatódott a részben általános, részben pedig részleges tagosítás, amelynek eredményeképpen 1952-ig olyan birtoknagyságú üzemek létesültek, amelyekben lehetővé vált a korszerű nagyüzemi termelés kialakítása. Az állami gazdaságok mai területe 1953-ban alakult ki. 1954-ben a megye szántóterületének 14,4 százalékán 33 állami gazdaság működött 19237 munkással és alkalmazottal. A munkásosztály segítő készségének egyik legközvetlenebb megnyilvánulása az a hatalmas anyagi és szervezési támogatás, amelyet a gépállomások létrehozásával, fejlesztésével és üzembentartásával a mezőgazdaságnak nyújtott. A gépállomások a munkásosztály úgymond előretolt bázisai voltak. 3 397