Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Csatári Béla: Békés megye társadalmi, gazdasági helyzete és fejlődése az elmúlt 30 esztendőben (1944-1974)

A gépállomások megszervezése előtt az egész országban, s így Békés megyé­ben is, a mezőgazdasági termelés gépesítettségének színvonala rendkívül ala­csony volt. 1947-ben országos átlagban egy traktorra 767 kat. hold szántóterü­let jutott. A szocialista nagyüzemi gazdaságok kialakításának egyik akadálya éppen a műszaki bázis elégtelensége volt. A megyében az első gépállomások a Magyar Dolgozók Pártja mezőgazdasági programjának keretében 1948 őszén alakultak meg, azokon a helyeken, ahol a földhözjuttatottak száma igen nagy volt, s ahol a gépállomás elhelyezése az adott körülmények között a legkevesebb épület, berendezés, stb. létesítését igé­nyelte. (Békés, Szarvas, Szabadkígyós, Gyoma, Vésztő, Füzesgyarmat, Battonya, Mezőhegyes, Kunágota.) A gépállomási hálózat kiépítése két év alatt befejeződött, az erőgépek száma évről évre nőtt. 1954-ben a megye 21 gépállomásán az erőgépek száma már meg­haladta az 1100 darabot, összes teljesítménye pedig a 850000 normálholdat. A gépállomások dolgozóinak létszáma 1954-ben 3743 fő volt. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének Békés megyében is a Magyar Dolgozók Pártja 1948 júliusi szövetkezeti konferenciáján megtárgyalt program adott lendületet. 1948 őszén a megye mai 78 települése közül 23-ban már mű­ködött termelőszövetkezet. Az első termelőszövetkezetek az akkori általános falusi szövetkezetek kere­tében jöttek létre, mégpedig igen változatos formákban: bérlőszövetkezetek, egyszerű társulások, közösen gazdálkodó csoportok, kollektív gazdaságok for­májában. A földművesszövetkezetek keretéből a mezőgazdasági termelőszövetkezetek 1951-ben váltak ki, de korábban is többféle típusúak voltak. Ezek közös jel­lemzője volt, hogy működésük eredményeként később kialakult valamilyen for­mában a szövetkezeti munkakooperáció és a közös tevékenység is, de tagjaik kisárutermelő gazdálkodásának alapjait lényegében érintetlenül hagyták. A mezőgazdaság szocialista átszervezésében az egyszerű szövetkezetek nem töltöttek be jelentősebb szerepet. Nagyobb számban 1950-ben és 1951-ben ala­kultak, s ezek közül is nagyon sok csak névleges szövetkezet volt, amelyet részt­vevői főleg azért létesítettek, hogy a termelőszövetkezeti csoportok részére biz­tosított adó- és terménybeadási kedvezményeket élvezhessék. 1951 után a ter­melőszövetkezeti csoportok jelentős része mezőgazdasági termelőszövetkezetté alakult át, más részük pedig megszűnt, különösen az MDP Központi Vezető­ségének 1953 júniusi határozatát követően. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek gyorsütemű fejlesztésének ebben az időszakban még nem voltak meg a társadalmi, gazdasági feltételei. A dolgozó parasztok nem szereztek még kellő megnyugtató tapasztatokat a termelőszövetke­zeti élet, a közös gazdálkodás terén. Nem győződhettek még meg arról sem, hogy a szövetkezeti mozgalom anyagi jólétük alapjait képezheti majd a közel­jövőben. Az említett és a még további egyéb szubjektív feltételek hiánya mellett a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek kialakításához nélkülözhetetlen befek­tetések is (gépek, épületek, ültetvények stb.) igen korlátozottan álltak rendel­kezésükre. Súlyosbította a helyzetet továbbá az is, hogy a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusa határozatainak végrehajtását nehezítő bal- és jobboldali torzulások, társulva más gazdasági nehézségekkel, akadályozták az életképes, jól működő termelőszövetkezetek kialakulását. 398.

Next

/
Thumbnails
Contents