Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Csatári Béla: Békés megye társadalmi, gazdasági helyzete és fejlődése az elmúlt 30 esztendőben (1944-1974)

kebefektetéssel, a kizsákmányolás fokozása mellett, olcsó munkaerővel, kedvezőtlen szociális körülmények között minél több profitra tegyenek szert. Ilyen hagyományosnak számító üzemek voltak a textilgyárak, baromfifeldolgozók, cukorgyárak, a malom és a húsipari vállalat elődei, a téglagyárak, amelyekben egyenként a felszabadulás előtt átlagosan néhány százan dolgoztak. A nagyüzemi keretek között dolgozók számánál számszerűen jelentősebb volt az erősen szétszórtan működő kisiparosság. Az iparosodottság igen alacsony voltát mutatja az az 1930-as adat, amely szerint a megye keresőinek csak kb. 7%-a foglalkozott ipari tevékenységgel. A felszabadulás előtt tehát alacsony színvonalú, korszerűtlen — főleg kézi munkára berendezett - ipara volt a megyének, amit a visszavonuló fasiszta erők a megrongálással, az értékesebb berendezések elhurcolásával még értéktelenebbé tettek. A felszabadulást követő két év a munkások és a tőkések közötti állandó harcban telt el. A cél az volt, mielőbb működjenek a gyárak, minél nagyobb kenyeret adjanak a dolgozóknak, s pótolják a háborús károkat, a hiányzó felszereléseket. A Kommunista Párt vezetésével és útmutatásával az 1947-1954 közötti időszakban az ország gazdasági életében - s a megyében is - igen jelentős fordulatok következtek be, illetve megtörtént az áttérés a tervgazdálkodásra. -A kormány 1948. március 25-i rendelete alapján a megyében 12 olyan jelentősebb üzemet államosítottak, amelyekben egyenként 100 főnél többet foglalkoztattak. - 1949 végén köztulajdonba került kb. 50 olyan magántulajdonban levő középüzem, amelyben 10 vagy annál több munkavállaló dolgozott. - Létrehozták tehát a szocialista iparosítás alapjait, a fejlesztés feltételeit, kialakult a szocialista munkásosztály „magva", s mindez kiindulásul szolgált a tervszerű iparfejlesztési politikához. 1949-ben a megye szocialista ipari üzemeiben kb. 14000 főt foglalkoztattak. Az 1947. augusztus 1. és az 1949. év vége közötti időszakra vonatkozó első hároméves terv a nemzetgazdaság, ezen belül az ipar helyreállításának az időszaka volt. Az 1950-től 1954-ig tartó első ötéves tervidőszak folyamán került sor elsősorban országosan az ipar nagyobb arányú fejlesztésére. Ebben a tervidőszakban a beruházások túlzott mértéke miatt a felhalmozásban és a fogyasztásban nagy aránytalanság következett be, ugyanakkor fokozódott a területek közötti ipari egyenlőtlenség. Ez visszavetette a lakosság életszínvonalának emelkedését is. 1950-1955 között, amíg a nemzeti jövedelem 25%-kal emelkedett, addig a lakosság reáljövedelme csak 15%-kal nőtt. Ezen belül: 1950-ről 1952-re - a fogyasztói árak csaknem 70%-os emelkedése miatt - közel 20%-kal csökkentek a reálkeresetek. Az országosan nagymértékű beruházási program ellenére az alföldi megyék - köztük Békés megye - iparát új létesítményekkel lényegében nem fejlesztették. Az 1950-54 közötti időszak alatt - az akkori árviszonyok mellett - évi átlagban 85 millió forint ipari beruházást eszközöltek 396.