Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: Battonya felszabadulása

sen túl. Most hirtelen a töltésre kúszik egy hitlerista harckocsi. Brjuhov szíve nagyot dobban. Lövege habozás nélkül tüzel, pontos a lövés, mélyen a homlokpáncél alatt ül. A hitlerista harckocsiból láng csap fel, azon helyben megtorpan. De mi lehet a töltésen túl? Hány harckocsi sorakozhat ott? Brjuhov egy pillanat alatt dönt. Harckocsijának fedele felpattan, s ő kiugrik. A töltés alatt csatorna visz a túloldalra. Brjuhov átkúszik a csatornán, közben előkészíti páncélgránátját. Néhány méterre a csatorna túlsó torkából egy másik hitlerista harckocsi manőverezik. Brjuhov lánctalpai alá vágja a gránátot, s máris kúszik visszafelé. Harckocsira száll, és jelent a dandárparancsnoknak: - Két harckocsit megsemmisítettem. Nincs több a töltésen túl! - Helyes. Forduljon vissza! Az osztagot két oldalról lövik. A három harckocsi lövegei szakadatlanul dörögnek. Kisvártatva a rádión át ismét felhangzik a dandárparancsnok parancsa: - Maradjon abban a körzetben, ahol most tartózkodik: Brjuhov arcára széles mosoly terül. Ha itt kell maradnia, ez annyit jelent, hogy a hadtest egységei támadásra lendülnek. Sok száz vörös csillagos harckocsi, sok ezer szovjet harcos tör most előre. íme, máris felmorajlik a támadást bevezető pergőtűz. Kikémlel a periszkópon: az osztag és a hadtest körlete közti területre tűzszőnyeg fekszik. Hány óra lehet? 1944. szeptember 23, 10 óra 30 perc. A 18. harckocsihadtest egységei magyar földre léptek. Megkezdődött Magyarország felszabadítása. 2. BATTONYA FELSZABADULÁSA V isszaemlékezéseimből Szeptember 23-án a kora délutáni órákban hirtelen összeszedelőzködött a magyar ezred, s a község nyílegyenes utcáin nyugat felé vonult. A végsőkig agyoncsigázott katonák a sáros utcákon alig-alig vonszolták ólomsúlyú lábaikat, s vágyódó pillantásokat küldtek az ablakok mögött leskelődő civilek felé. Bizonyára sokuknak megfordult a gondolat a fejében, hogy lemaradnak a csapattól, s meghúzódnak valamelyik jólelkű embernél. De fényes nappal volt, a csapattól észrevétlenül lemaradni a lehetetlenséggel volt határos. Már minden magyar katona elhagyta a községet, de a szovjetek mégsem jöttek. Az emberek nem tudták mire vélni a dolgot, kíváncsiak is voltak nagyon, de alig mertek kimozdulni a házakból. Végül másnap dél felé elterjedt a hír, hogy üzenet érkezett a szovjet csapatoktól. Hogy ez így volt-e vagy sem, senki se tudta pontosan, mindenesetre a paraszt, akit a szovjetek a tanyákról állítólag beküldtek a községbe, esküdözött, hogy igazat mond. A paraszt tovább adta a szovjet csapatok parancsnokának üzenetét: a község népe őrizze meg a nyugalmát, senkinek se esik semmi bántódása. Most még tisztálkodnak a katonák, mert sárosak, mint az ördögök, s nem szeretnék, ha valóban ördögnek nézné őket a nép, de nemsokára bevonulnak a községbe. 2* 383